ZAB, (1)
ZAB, (1) fn. tt. zab-ot, harm. szr. ~ja. Növénynem a három himesek seregéből és kétanyások rendéből; csészéje két vagy több virágu; polyvája hártyaforma; ondója hátából nő ki, a sodrosan megtekeredett kalász virágzása bugás. Fajai közől ismeretesbek, a) a közönséges v. abrakzab (avena sativa), melynek bugája pongyola, virági lecsüggők, magvai simák; b) ürezab (avena elatior); c) héla zab (avena fatua) máskép népiesen: szőrös, fekete, vad, üre zab stb. Ökör szánt a zab alá, de a ló eszi meg. (Km.) Tréfásan: tót zab, apróra vagdalt szalma, azaz szecska.
Hasonlók hozzá törzsükben a német Haf-er v. Hab-er, latin av-ena és szlovák ov-os. (Jancsovicsnál). Miklosich szerént zob alakban meg van a szerb és magyar-horvát nyelvekben is; végül megjegyzi: „Die eigentliche europäische Brodfrucht, als deren apecielles Vaterland das Donaugebiet angesehen wird (Unger 1. 7.), hat ihren serb-magy. Namen von ihrer Verwendung als Pferdefutter.“ Adelung igy szól: „Das lat. avena ist ohne Zweifel mit dem deutschen Hafer verwandt; aus dem ersteren haben die Franzosen ihr avoine und von dem letzteren ihr averon.“
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
