ZÁVÁR
ZÁVÁR, fn. tt. závár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Fából csinált egyszerű zárféle készület, a közönséges falusi szobák, kamrák, présházak, istállók stb. ajtaján. Csapó v. billentyüs závár, mely kilincs gyanánt fölnyomható, vagy leereszthető. Tolózávár, melyet záráskor az ajtóragasztóba taszítanak. Eredetére nézve vagy a zár szó megnyujtott módosulata, vagy pedig zárfa szóból némi áttétellel származott; vagy végre a szláv nyelvek valamelyikéből jött által nyelvünkbe, minthogy Miklosich szerént eléjön szerb és szlovák nyelven: zavor, cseh nyelven: závora. Beregszászi felhozza hasonlitólag a persa zavár szót, moly Vullers szerént am. custos (aegrotorum vel captivorum).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
