ZEN
ZEN, v. ZĚN, természeti hangszó, melyből zěněg v. zeng, zendít, zendül az újabb korban önállólag használatba is jött zene, és származékaik erednek. Vastaghangon megfelel neki zon, melyből zong, zongás. Máskép: zön, zöng, zöngés. Rokonai: csěn, csěng, v. csön, csöng, dön, döng, don, dong, és a rút zengést jelentő csangó gyöke csan. Ugyanezen természeti hang rejlik a latin sonus, tonus, sono, tono szókban. Mongolul: czengge-kü, am. lustig seyn, sich vergnügen, jubeln, innen czenggel, die Freude, Ergötzlichkeit, Jubel. A magyarban gyökhangzója inkább közép ě mint nyilt e, mert származékaiban terjedelmes tájszokás szerént ö-vel cseréltetik föl, p. zöndül, zöndít, zönög stb.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
