ZĚNDŰL
ZĚNDŰL, ZENDÜL, (zěn-d-ül) önh. m. zěndűl-t. 1) Zengő hangon megszólamlik, zengeni kezd, zengővé lesz. Zendül, megzendül a hegedü, ha vonóval huzzák. Zendülnek füleim. (Szabó D.). Megzendült az erdő a kiáltástól. (Szabó D.). Zendül, megzendül a villanyterhes felhőtöl az ég. 2) Átv. ért. zajt ütve nyugtalankodni, háborogni, pártoskodni, lázadni indúl, vagy perbe száll. Zendül, fölzendül a bujtogatott nép. A törvényes hatalom ellen zendülni. A rosz házas társak gyakran öszvezendűlnek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
