Ab instantia absolutio
Ab instantia absolutio (bj.), fölmentés a vád alól bizonyítékok elégtelensége miatt. A régi nyomozó perben helye volt akkor, midőn a terhelő adatok a vádlott bűnösségének teljes bizonyítékát helyre nem állították ugyan, de erejöket teljesen el nem vesztették. Ellentéte az «absolutio plena», amely a vádlottat a bizonyítékok tökéletes megerőtlenítése után bűntelennek nyilvánítja. Az első esetben ujabb terhelő adatok alapján a bűnvádi eljárás ujra folyamatba tehető, az utóbbi esetben csak annyiban, amennyiben perujításnak (ujrafelvételnek) helye nem lehet. A modern bűnper az A. felmentést az alapját képezett törvényes bizonyítási elmélettel együtt helyesen mellőzi s elismeri, hogy amennyiben a vád teljesen bebizonyítva nincs, a vádlottat fel kell menteni, mert ellenkezőleg a bűntett gyanuja nevén marad. Hazai törvénykezési gyakorlatunk is ezt az elvet fogadta el, épp úgy mint a kir. jbiróságok s a közigazgatási hatóságok elött való büntető eljárást szabályozó rendeletek is. Minélfogva hazánkban büntető ügyekben az ítélet v. felmentő v. büntető.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
