Abies,
Abies, növénynem, a rómaiak a fehércsiku v. fésüs fenyőt értették alatta (Weisstanne). Abies Tourn. Melius Juhász «Herbariuma» szerint (Pinus Picea szinonim név alatt) magyarul szömörkefa v. szömörke-fenyő. Ámbár ez a szó a szláv nyelvből szivárgott nyelvünkbe (szmrek), mégis nyelvünkhöz alkalmasan hozzá simult, s szemerke alakjában Erdélyben, Kalotaszeg vidékén ma is élő szó a nép nyelvében, s ezt a fenyőt nevezik így. Ercsei «Nemes Tordamegye flórájá»-ban: szemerke-fenyő. Más nevei a lucsfenyő, hamisan olvasva luc-fenyő (a régi magyar botanikák t. i. a cs betüt gyakran cz-vel irták, p. czerfa, lencze, ugyanezen munkák lucz-fenyője tehát kétségtelen lucs-fenyő; így irja Czwittinger «Specimen Hungariae literatae» is), szurokfenyő, szurkos fenyő, fehér jegenye, puha fenyő, gyantás fenyő. Az A. Tourn génusz alá ma azokat a fenyveket sorozzák, melyeknek tűi magánosan állnak (egytűs fenyvek); s magvaikat a virágzástól számított első őszre megérlelik. Az A. hengerded és cimertelen (l. Cimer) tobozgyümölcsének a csutkájáról éréskor a pikkelyek leszóródnak, a toboz csutkája ellenben a fán marad. Gyakran a jegenye- fenyő-vel (Picea Link, ennek toboza csutkástól egészen, szét nem hullva esik le a fáról), sőt tágasabb értelemben a Pinus L (fenyő búrfenyő) génuszszal is egyesítik. L. még Fenyő, Jegenyefenyő és Szemerke.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
