Ármentesítő társulat. Ez alá a gyüjtőnév alá hazánkban azokat a társulatokat sorolják, melyeket nagyobb folyóink mentén fekvő árterületek birtokosai abból a célból alakítottak, hogy birtokaikat az árvíz által való elborítás ellen megvédelmezzék; minthogy csaknem valamennyi nagyobb folyónk olyan természetü, hogy az árterületek birtokosai, ha földjeiknek helyes gazdasági használását biztosítani akarják, a teljes ármentesítésre vannak kényszerítve. Csak á patakok és kisebb folyók mentén alakultak olyan társulatok. melyek az árvíz után kint maradó vizek levezetését tűzték ki célul; s ezek leginkább vízi vagy lecsapoló társulat nevet viselnek. Ez utóbbiak egy része egyébiránt az Á.-k területén fekszik és átmenetet képez a belvízlevezető társulatokhoz. Mindenik fajta társulatnál gyakori a szabályozó társulat elnevezés is. Sőt az Á.-k kezdetben legtöbbnyire ezt a nevet viselték; mert a negyvenes években megindult mozgalom alkalmával a meder szabályozása (p. az átvágások létesítése) szintén a társulatok működési körébe lett beosztva.
Ma már csak egy tiszai társulat viseli a szabályozó nevet és a mellékfolyók mentén nehány olyan, melyek csatornázás útján több-kevesebb mederszabályozást is végezték. A 70-es években föllépett nagy árvizek következtében ugyanis csaknem valamennyi Á. újjáalakuláson ment keresztül: az egymással összefüggő ártérrel bíró kisebbek egyesültek s úgy ezek, valamint a nagyobb társulatok a fölmagasodott árvizek által fenyegetett területeket is körükbe vonták. Ugyanakkor az addig megyei közmunkaerővel készített és föntartott töltések a Duna mentén Á.-k kezeibe menték át. Ez az örvendetes átalakulási folyamat, t. i. a műszakilag együvé tartozó társulatoknak eggyéolvadása és lehetőség szerint vízmentes magaslatok által való elkülönítése a Tisza mentén már nem hagy fönn kivánni valót; de a Duna és kivált a Körösök mentén még nem teljes.
Az Á.-k hatásköre is tágult. Eleintén csupán az ármentesítés, vagyis a töltések építése és gondozása volt működésük tárgya. A száraz hatvanas évek egyéb munkálatok végrehajtását nem tették szükségessé. Mikor azonban a 70-es években több nedves esztendő következett egymásután, nagyon fölszaporodtak a kártékony belső vizek, melyeknek a folyóba vezetésére szolgáló csatornák, zsilipek és csőátereszek a legtöbb társulatnál hiányoztak. Ez az érdekelték részéről tömérdek panaszra adott alkalmat, mert földjeik dacára hogy az árvizektől mentesítve voltak néha mégis évekig vízzel voltak borítva. Hanem azért úgy a mentesítésnek, mint a védekezésnek költségeit viselniök kellett. Eme tűrhetlen helyzet megszüntetése végett a Tisza és mellékfolyói mentén levő A.-k nagyobb része a belvízlevezetést is működési körébe vonta, mi nevökben is kifejezést nyert. Néhol azonban főleg nagyobb társulatoknál az érdekek annyira szétágazók voltak, hogy a belső vízlevezetés céljából az érdekeltség külön csoportosúlt. Ez a körülmény annyiban fontos, mert a társulatok pénzügyi viszonyának összehasonlításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azon körülményt, hogy az illető társulat foglalkozik-e belső vízlevezetésel is, vagy pedig ezt külön társulat foganatosítja és így ennek költségei külön terhet képeznek. A szorosabb értelemben vett Á.-k tárgyalásánál tehát a belvízlevezető társulatok sem mellőzhetők.
Itt Á. alatt a teljes ármentésítéssel foglalkozó társulatok viszonyait fogjuk tárgyalni, akár így, akár szabályozó társulatnak nevezzék ezek magukat; a patakszabályozó, mocsárkiszárító és különálló belvízlevezető társulatokat pedig vízi társulatok címe alatt. Az egyes társulatokra vonatkozó részletes adatok az illető társulat neve alatt vannak fölsorolva.
Hazai törvényeink közül csak az 1871-ik évi XXXIX. törvénycikk szól első ízben az Á.-król. A jelen század első felében is foglalkozott ugyan a törvényhozás többízben ármentesítési és vízszabályozási ügyekkel, de az akkori önálló megyei szervezetnek megfelelőleg, mindenütt az egymásra féltékeny törvényhatóságokra volt az intézkedés bízva és így több vármegyére kiterjedő egységes társulatok alig keletkezhettek. (A régibb ezirányu munkálatok ismertetését l. Ármentesítés) Midőn Széchenyi István ösztönzésére az ármentesítés, különösen a Tisza mentén élénkebb lendületet vett, a bekövetkezett szabadságharc nem engedett időt az országgyűlésnek ezen ügygyel foglalkozni; később pedig ennek működése föl volt függesztve. Az alkotmány helyreállítása után a föntebb említett általános érvényü törvényen kívül is (melyhez az ugyanaz évi XL. t.-c. csatlakozott: a gátrendőrségről) gyakran foglalkozott még az országgyülés egyes társulatok ügyeivel: mígnem az a körülmény, hogy az ország gazdasági föllendülése folytán a társulatok működése már nem csupán a szorosabb értelemben vett ármentesítésre szorítkozott, hanem mindazon műveletekre kiterjedt, melyek az okszerü gazdálkodás fejlesztését előmozdítani alkalmasak, mindinkább érezhetővé tette egy általános, mindennemü társulatot és az összes vízi ügyeket magában foglaló törvény szükséges voltát. Igy jött létre 1885 a vízjogi törvény. Eleintén némi visszásságokra vezetett azon körülmény , hogy a törvényben a társulatok két minisztérium (a földművelési és a közlekedésügyi) alá soroztattak, holott a kétféle társulat közül nagyon sok ugyanegy cél felé törekedett: eme viszony azonban lényegesen javult, midőn 1889-ben az összes vízi ügyekkel foglalkozó társulatok a földművelésügyi miniszter hatásköre alá helyeztettek. Jelenleg azok a társulatok, melyek nagyobb, állami kezelés alatt levő folyóink menten ármentesítéssel és esetleg belvízlevezetéssel foglalkoznak, a folyammérnöki hivatalok ellenőrzése alá helyezvék, azon társulatok pedig, melyek patakrendezésre, lecsapolásra, vagy a helyben keletkezett csapadékvíz elvezetésére alakultak, a kulturmérnökségek felügyelete és legtöbbször vezetése alatt is állanak. Csak egynehány valamely Á. kebelében működő belsővízlevezető társulat áll az anyatársulattal ugyanegy hivatal felügyelete alatt.
A hazai Á. és belsővízlevezető társulatok keletkezéséről és fejlődéséről a következő kimutatás nyújthat tájékozást:
I. korszak. A 40-es évek előtt keletkezett:
| 1. a Duna és mellékfolyói mellett . | | | 1 |
| 2. a Tisza és mellékfolyói mellett . | | | 1 |
amaz a paks-faddi, emez a felső-bodrogi. a hazai társulatok nesztora, az 1810. keletkezett Nádorcsatorna-társulat, legújabb időben a kulturmérnöki hivatal alá, a vízi társulatok közé lőn áthelyezve.
II. korszak. 1845-47-ben alakúlt:
| 1. a Duna és mellékfolyói mellett . | | | 0 |
amennyiben az ezen időszakban alakúlt Sióberki és Balaton-szabályozó társulatok, mint nem Á., legújabban szintén a kulturmérnökséghez helyeztettek át.
| 2. a Tisza és mellékfolyói mellett | | . | 7 |
melyek fennállanak ma is; egy azonban (az akkori Hevesi, most Középtiszai) nagyon sok átalakuláson, széthulláson és újraegyesülésen ment át.
III. korszak. 1850-től 1866-ig keletkezett:
| 1. a Duna és mellékfolyói mentén | | | 1 |
| 2. a Tisza és mellékfolyói mentén | | | 24 |
Ezen adatok azonban korántsem teljesek. Az eme korszak végén bekövetkezett száraz esztendőkben nagyon sok apró társulat és magán öbölzet keletkezett, melyek gyakran jóváhagyott alapszabályok és rendszeres társulati szervezet nélkül működtek, mígnem a hetvenes években föllépett árvizek ezen állapotot tarhatlanná tették és a törvényhozás a kormánynak fölhatalmazást adott a társulatokat a műszaki követelményeknek megfelelőleg csoportosítani és újjászervezni.
IV. korszak. Az alkotmány helyreállítása óta alakúlt:
| 1. a Duna és mellékfolyói mentén | | | 13 |
| 2. a Tisza és mellékfolyói mentén | | | 14 |
mely utóbbiak közül 2 más társulattal egyesült, 3 pedig csupán belsővízlevezetési célból alakult; egy meg: a Gerje-perje, noha tagja a Tiszavölgyi társulatnak, tulajdonképen nem ide, hanem a vízi társulatok közé való.
Összesen alakúlt:
1. a Duna és mellékfolyói mellett, melyek ma
| 2. a Tisza és mellékfolyói mellett. | | | 46 |
| ebből megszünt és beolvadt | | | | 14 |
| belsővízszabályozó és vízi társulat | | | 4 |
vagyis az egész országban jelenleg 43 Á. működik. Kettő ezek közül magán-öbölzet.
Az ezen társulatok által mentesített ártér kiterjedése következő:
| 1. a Duna mellett | | | 10 társulat | | | 589,500 |
| a Temes-Béga mellett | | | 2 társulat | | | 445,000 |
| kikerekítve összesen: | | | | | | | 1.550,000 |
melynek 90%-a ősi ártérnek tekinthető.
A tiszavölgyi társulatok által mentesített terület kataszt. holdakban:
| 1. a Tisza és felső mellékfolyói mellett | | 21 társ. | | | 2.108,348 |
| 2. a Körösök mellett | | | | 7 társulat . | | 452,713 |
| kikerekítve összesen: | | | | | | | 2.560,000 |
Azonban a Tiszavölgyi társulatnak 1879. évi jelentésében foglalt kimutatás szerint a mostani 21 tiszai társulathoz tartozó ártér összege akkor csak 1.500,000 kat. hold volt. Ha ehhez még 100,000-et adunk, mint olyan területet, mely az akkori kimutatásban nem szerepelt, látjuk. hogy csak 1.600.000 kat. hold tekinthető ősi ártérnek, vagy is oly annak, melyet a Tisza szabályozatlan. illetve töltések közé nem fogott állapotában is Elöntött. A mostani kimutatásban szereplő félmillió holdnyi többlet onnan származik, hogy az A.-k legnagyobb része árterét műszakilag újból fejlesztvén, azon területeket is bevonta kebelébe, melyek ugyan fölötte feküsznek a régi nagy árvizeknek, de alacsonyabbak a töltésezés folytán előállott újabb nagyvizeknél. A folyamatban levő, de még be nem fejezett ártérfejlesztések folytán ezen úgy nevezett fönsíki ártér összege valószinüleg el fogja érni az egymillió kataszt. holdat. Ez a terület csak a Tiszaszabályozás. következtében vált ártérré.
Teljesség okáért megemlítendő, hogy a Tisza árteréhez van csatolva a Bodrogé is, valamint a Körös és Maros árteréből azon rész, mely eme folyók legalsó szakasza mellett a Tiszáéval egy összefüggő egészet képez. A Körösöknél kimutatott ártér 9/10-ed részben ősi ártér, minthogy a társulatok legtöbbjénél a folyamatba tett műszaki árfejlesztés még nem vált jogérvényessé, A fönsíki árterek bevonása valószínüleg itt is jelentékeny szaporulatot fog okozni.
A belsővízlevezetési munkálatok a következő állapotban vannak. A Duna mentén teljesen kész 2 társulatnál 13,374 kataszt, holdon; félig kész, vagyis a főbb csatornák kiásvák 3 társulatnál 34,517 kataszt. holdon. Mint látjuk, ez alig 1/12 részét teszi ki a mentesített területnek. A mellékfolyók melletti Á.-k szintén nincsenek előbbre, mert közülök csakis a Rábaszabályozónál van nehány főcsatorna kiásva. Ellenben a Tisza mentén 9 társulat végrehajtotta a belsővízrendezést 1.155,000 kataszt. holdon, ezenkívül 3 belsővíz levezető társulat 180,000 kataszt. holdon, úgyhogy a jelenlegi tiszai ártér 1/12 része egyúttal a belsővizektől is mentesítve van. a körösi társulatoknál a belsővízrendezés még szintén csak kezdetleges állapotban van; megjegyzendő azonban, hogy a föntebb szereplő 3 belsővízlevezető társulat közül egy (a Hortobágy-Berettyóvidéki) leginkább a Körös és mellékfolyói völgyében működik.
Védőműveikbe és részben a belsővízlevezetés céljaira befektettek eddig az Á.-k:
| 1. a Duna mellett | 10 társulat | 5.908,000 frtot. |
| 2. a vág | 2 társulat | ismeretlen |
| 3. a Rába | 1 társulat | 8.600,000 frtot. |
| 4. a Temes-Béga mellett | 2 társulat | 6.226,000 frtot. |
| 5. a Tisza mellett | 11 társulat | 50.978,000 frtot. |
| 6. ugyanott | 3 belsővízlevezető társulat | 4.200,000 frtot. |
| 7. a Körösök mellett | 7 társulat | 14.547,000 frtot. |
| összesen: | 90.459,000 frtot. |
Ha e kimutatást az előbb közölt területékkel öszszehasonlítjuk, akkor látjuk, hogy egy hold föld mentésítése a Duna mellett 10, a Temes-Bégánál 14, a Rába-. Tisza- és Körösöknél 25-30 frtba került. A dunamenti ármentesítés látszólagos olcsóságát az okozza hogy az ottani töltésvonalak a/4 része még az Á.-oknak mint ilyeneknek megalakulása előtt leginkább megyei közmunkával épült föl; és sem az eredeti elkészítésnek, sem az időközi javításoknak költségei nincsenek számításba véve, csak az alakulás óta történt töltéserősítések és magasításoké: holott a többieknél az ily ki nem mutatható költségek csak igen csekély hányadot tesznek. a másik ok a belsővízlevezetési költségek elmaradásában rejlik. A vágmenti töltések költségei azért nem mutathatók ki mert azok is közmunkaerővel készültek.
Ami végül az Á.-k adósságát illeti, terheli:
| 1. a Duna melletti | 6 társulatot | 2.879,370 frt. |
| 2. a vág melletti | 2 társulatot | 113,900 frt. |
| 3. a Rába | 1társulatot | 6.600,000 frt. |
| 4. a Temes-Béga melletti | 2 társulatot | 13.310,000 frt. |
| 5. a Tisza melletti | 21 társulatot | 40.471,000 frt. |
| 6. ugyanott a | 3 belvízlevezető társulatot | 5.000,000 frt. |
| 7. a Körösök melletti | 7 társulatot | 13.600,000 frt. |
| kikerekítve összesen; | | 82.000,000 frt. |
Mint látjuk, legjobban állanak a dunamenti társulatok, melyek közül négynek semmi adóssága sincs, és a föntebb kimutatott 6 közül is ötnek elenyésző csekély: mindössze 320,545 frt, úgy hogy csak egy dunai társulat van, hanem ez azután alaposan, adóssággal megterhelve a pancsova-kubini. Fettünő még az aránytalanság a temesbégavölgyi társulatnál, melynek 6 millió frt befektetéssel szemben 13 millió frt adóssága van.
Megjegyezzük végül hogy az egész országban működő 183 Á. árterének becsértéke hivatalos adatok szerint mintegy 450 millió frtot tesz ki, tehát kataszt. holdanként átlag 110 frtot, ami legföljebb a valódi érték felének felel meg. Ezen területek kataszteri tisztajövedelme pedig 12 millió frt. (Magyarország vizeinek statisztikája; továbbá a FöldFöldművelési miniszter és a Tiszavölgyi társulat legújabb évi jelentései.).
