Artus
Artus (Arthur Arthuir) mitikus király Angliában, a valiz-breton mondakörben, hol a silurok, hol a dumonok fejedelmének nevezve. Apja Uther, nagybátyja Ambrosius Aureliánus volt, Vortimer királynak az utódja. A. a valiziak nemzeti hőse lett az angolszászok ellen a britek élén vivott harcaival, védelmezve hegyi népének szabadságát, nyelvét és erkölcseit és megvédve a pogányok ellen a keresztet. Dubricius püspök által Kaerllionban, mely nem azonos Karleollal (ma Carlyle) megkoronázva, uralkodása első évében (516) Bath mellett folyt kétnapi harc után Cerdicat Bath (Thermae aquae solis) ostromának abbanhagyására kényszerítette, de utóbb Hamptanshiret és Somersetet kénytelen volt neki átengedni. Midőn Cerdic fia, Cynric, hódolásra szólította fel, ő Róma ellen indult, s ezalatt otthon hagyott unokaöcscse, Mordred (Medraud) fellázadt és A. hitvesét, a mondákból hires Ginevrát (Guanhumara, Ginover, egy Cornwallis herceg leánya) elcsábította, v. férje ellen való hűtlenséggel vádolta. A. hazasietett és a Mordred és vele szövetséges Childerik szász herceg ellen vivott harmadik csatában elesett (537-ben v. 542-ben). Sirját Avallona szigetén csak II. Henrik király alatt találták meg 1189-ben. A. nevét ma is több mint 600 hely viseli Walesben, Cornwallisban és más vidékeken.
Az A.-ról szóló elbeszélésekben a történelem a mondától alig különböztethető meg, kivált ott, a hol a hires Merlin varázsló csodás dolgai és a szent Grál mondaköre vegyülnek azokba. A IX. század krónikáiban mutatkozik először az Artusmonda népszerű feldolgozása, melylyel a varázsló Merlin mondája is kapcsolatban állott. A régibb hagyomány szerint A. atyja Uther szerelmes lett Igernába, Corlos cornwalli herceg feleségébe, kitől, miután Merlin neki Corlos alakját adta, A. fia született. Ez Uther halála után 516-ban a britek fejedelme lett, számos nagy csatában legyőzte a szászokat, győzelmesen vonult be Skóciába és Irországba, Dániába és Norvégiába, sőt Franciaországba is, hol Páris mellett egy nagy római hadsereget legyőzött. Azonban távolléte alatt unokaöcscse Mordred fellázadt ellene és elcsábította nejét Ginevrát.
A. visszatért és unokaöcscsével csatát vivott, melyben ő maga elesett. Azonban a néphit szerint A. nem halt meg; lelke egy hollóba vándorolt és egykor vissza fog térni. Székhelyén Karleolban, az Usk mellett, Walesban, őt és nejét Ginevrát fényes udvar környezte, melyben sok szász lovag és szép nő élt, kik bátorságra, finom erkölcsökre az egész világnak mintaszerü példáivá lettek. E körnek középpontja 12 lovag volt, kiket a király mint a legbátrabbakat és legnemesebbeket egy kerek asztal-köré szokott egybegyüjteni, ez volt az «A. asztalköre». a. udvarából a lovagok az összes országokba kivonultak kalandokra; lovagias feladatuk volt a nőket megvédeni, a tolakodó hősöket megalázni, az elbűvölteket megszabadítani, az óriásokat és a rosszindulatú törpéket megfékezni. E kalandok leirása képezi e mondakör számtalan költeményének tartalmát. A mondák legelőször is Franciaországba vándoroltak át, hol az asztalkör lovagjait a fényes és finom udvari élet s a lovagság eszményképeivé alakították át. E mondakört Chrétien de Troyes honosította meg Franciaországban. A XII. század vége felé a francia műeposzok Németországba kerültek, hol a brit mondákba Eschenbach Wolfram a Parcival-ban, Straszburgi Gottfried Tristan és Izolde-ban új életet öntött. Az Artuskörnek külön költeményekben ünnepelt hősei, magán A.-on kivül különösen Parcival, vagy miként a brit mondában neveztetik Perdur, továbbá Tristan, Ivein, Erec, Gavein, Vigalois, Vigamur és Lancelot. Több költeményben (Parcival és Titurel az Artusmonda egybe van szőve a szent Grál mondájával. Franciaországból azonban ez anyagok nem csupán Németországba, hanem egyrészt Németalföldre, Angliába és Skandináviában másrészt pedig Spanyolországba és Olaszországba is elterjedtek. Uj elemként vegyült a mondakörbe Klinzor magyarországi varázslónak a története, mely Délolaszországba vezet vissza és Vergiliussal függ össze, továbbá János pap története, mely Ázsiából ered s végre Lohengrin története, meg a hattyúmonda. A lovagi szellem hanyatlásával aztán letünt a breton költészet virága is s már csak gyenge utóhang volt 1487-ben Füetrer Ulrik költeménye, mely az egész A.-mondát, az asztalkör és a szent Grál mondáit az argonauták és a trójai háború történetével kapcsolta össze. (L. San Marte Die Artussage und die Märchen des Roten Buches von Hergest, 1842, Quedlinburg.) Pütz E., Zur Gesch. der Entwicklung d. Arthur-Sage. (Zeitschrift für französ. Sprache u. Litt. 1892. 161 1.) Ez azt vitatja, hogy az A.-monda nem Anglia, hanem a Bretagne földjén keletkezett. Rys John, Lectures on the origin and growth of religion by Celtic Heathendom. (1888.) Rys J., Studies in the Arthurian Legend. (1891.) V. ö.: Századok 1892. 417. és 420. I. Arthour and Merlin. Kiadja Kölbing Jenő. (Lipcse, 1891.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
