Datolyapálma
Datolyapálma v. D.-fa (növ., Phoenix L., Phoniphora Neck). Magas, de némelykor csaknem száratlan pálmafa. Derekát a lehullott levelek maradéka mint pikkely borítja. Levele szárnyalt, levélkéje szálas, a tövén redőzött, az alsóbbak gyakran tüskenemüek. Virágbuzogánya a levelek tövéből nő ki, csomósan elágazik, virágburokja van; virága kétlaki, sötétsárga vagy sárgafehér: gyümölcse hosszas v. gömbölyü, sárgabarna; a magva is hosszas, tülöknemü, de gyakran elsatnyul. Minthogy a D. kétlakisága folytán a termékenyítés s ezután a magvazás megnehezített, hogy mennél több gyümölcs lehessen, mindenütt, a hol a D. terem, a himvirágzat ágait, midőn a himpor kész, levagdalják s a termő virágzat közé aggatják (mesterséges termékenyítés; v. ö. még Kaprifikáció), hogy a himpor könnyebben és biztosabban a termőre juthasson. Tizenkét faja Afrika forró tartományaiban, Ázsia Ny-i és K-i forró vidékén s K.-Indiában él; legdélibb a Ph. reclinata Jacq. meg a Ph. spinosa Thonn., mindkettő a Fokföldön.Legészakibb a datolyatermő v. igazi D. (Phoenix dactylifera L., l. az Eleségnövények II. képén), most Afrika É-i, Ázsia DNy-i és Európa D-i részén nő. Legszebben tenyészik a geogr, szélesség É-i 19-35° közt. Gyümölcsének megérlelésére az évi középhőmérséknek 21-23 C.-féle foka szükséges. Ez a legismeretesebb és legnevezetesebb pálmafaj, azért gyakran egyszerüen csak pálmafának nevezik. 48 m. magasra is megnő, de inkább csak 12-25 m.-nyi marad. 1/2-1 m. széles, a csucsán 2 1/2-3 m. hosszu levelek alkotják a koronáját. É.-Afrika és Arábia pusztái széles övének karakternövénye s keleti határa az Indus deltájánál, a Ny-i pedig a Kanári-szigeteken végződik. A vidék tájképén nagyon kirivó vonást alkot, sőt a lakosoknak is ez nyujtja a főtáplálékot. Európában, különösen Spanyolországban, meg a görög szigeteken termesztik. Homeros szerint még a terméketlen Deloszon is. Minthogy azonban a kellő magas hőmérsék évenként nem mindenkor éri, azért itt gyümölcsöt ritkábban érlel. Ny-Indiába és D.-Amerikába is átültették. Gyümölcsének nagysága, alakja, meg az ize a termesztés folytán keletkezett számos (50) fajta szerint különféle szokott lenni. Olykor a D. a termékenyülés akadályai, a vándorsáska v. a hangya pusztítása következtében silányan fizet. Az ilyen esztendő a datolyavidék népének épen oly csapás, mint nálunk a rossz aratás, mert az emberiség millióinak élete függ a D.-tól, nevezetesen Afrika izzó oázisain, hol a D. az egyetlenegy fa. Arábiának datolyatermő vidékeit e hasznos fáról datolyavidéknek is nevezik (biledul-djerid). Arábiának és Sahara gyepszigeteinek egyetlen erdeje a datolyaliget, azért a Sahara fenyőjének is nevezik. Legnevezetesebb terméke a datolya (l. o.). Egy felnőtt D. évenként egyre-másra 150-300 kg. gyümölcsöt terem. A fát tőhajtásokról könnyü szaporítani, öntözni csak fiatalabb korában kell. Különben a nedves homoktalajt legjobban szereti. A növekedő fa 8. esztendejében kezd gyümölcsözni, a 30. esztendejében a legtermékenyebb. A termőképesség meg az életerő 100 esztendős kora felé kezd csökkenni. Egy hektárra 100 D.t-t szoktak ültetni s az ilyen föld 12-szerte jobban fizet mint a gabonaföld. Gyümölcsén kivül a többi részének is hasznát veszik. Fiatal tetőrügyéből meg a virágbuzogányából pálmafőzelék, konfekt (pálmasajt) lesz. Leveléből Herodotus szerint már a szerecsenek ivhurt készítettek; ma mindenféle fonadéknak, házi eszköznek és házfedésnek használatos. A levél rostjából és bordájából kötél, ponyva, kefe, pakoló kosár, zsák stb. lesz; ilyenekre használják azt a rostot is, a mely a fiatal gyümölcscsoportot körülfogja, valamint a törzs külső részeit is. A levél nyeléből pálca; a vizben megpuhítva, azután pedig szétverve, kitünő seprő lesz. Fája hasznos tüzelő- és építőszer, deszka, gerenda stb. is lesz belőle, de csak könnyebb nádépületek számára. Fezzanban állítólag valamennyi ház, minden ajtó, ajtófél és cölöp D.-ból lenne. A legbelsőbb levelek megmetszéséből zavaros, édeses lé folyik, gyorsan erjed, azután mámorító ital lesz.A D. más fajai a Phoenix sylvestris Roxb. (lásd az Iparnövények képén) vagyis erdei D. Elő- és Tulsó-Indiában honos, 12 m. magas fa; az előbbitől máskép alig külömbözik, minthogy a gyümölcse kisebb és kevésbbé husos. A puha tetőrügyek alatt bevagdalják s a kifolyó nedvből cukrot főznek. Egy fa évenként 3 1/2-4 kg-ot szolgáltat, de 20-25 mulva kimerül. Bengáliában 100 ezer mázsát is nyernek belőle. Ez a folyadék könnyen pálmaborrá is erjed, ebből pedig destilláció utján arrak lesz. Gyümölcse nem jó. A P. farinifera Willd. csak 30-60 cm. magas; törzse ugy a levelek hüvelyébe van rejtve, hogy az egész egy sürü bokorhoz hasonlít. Elő-Indiának terméketlen, száraz homokos talaján, a hegyes vidéken gyakori. Leveléből ponyvát, levele nyeléből pedig kosarat fonnak. Lisztjét, mely a külső farétegen belül képződik, inség idején ételnek készítik, ezért sürü darának (kauji) is befőzik. Termetére rokon vele a Ph. acaulis Roxb., mely Bahar körül a Gangestól É-ra eső fensikon, továbbá Birma rónaságain nő. Diszlombnak ajánlatos a Ph. paludosa Roxb. India déli részéről. Igen csinos sürü bokrot alkot. Az alacsonyabb fa törzséből sétapálca lesz. A bennszülöttek azt hiszik, hogy vele a kigyót magától távol lehet tartani. Hosszabb törzséből gerenda, leveléből fedő-szalma lesz. Teremnövénynek a Ph. silvestris és Ph. spinosán kivül még különösen a Ph. reclinata ajánlatos. Gyümölcse ehető, levelét fonásra használják. V. ö. Fischer, Die Dattelpalme (Gotha 1881).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
