Dufaure
Dufaure (ejtsd: düfór) Gyula Armand Szainszló), francia államférfiu, szül. 1798 dec. 4. Saujonban (Alsó-Charente), megh. Párisban 1881 jun. 28. 1824 óta mint ügyvéd működött Bordeauxban, 1834. a kamarába lépett és az alkotmányos szabadelvü párthoz csatlakozott. 1836-ban a Thiers-minisztérium államtanácsossá nevezte ki, de Thiers bukása után lemondott állásáról és az ellenzékhez csatlakozott. 1839-ben rövid ideig birta a közmunkaminiszteri tárcát, de azután ismét ellenzéki állást foglalt el s 1844. egy középpártot teremtet, melynek feje lett. 1848. mint a nemzetgyülés tagja, őszintén csatlakozott a köztársasághoz s mint belügyminiszter 1848 szept. végétől dec. 20-ig Cavaignac jelöltségét támogatta Napoleon Lajossal szemben. 1849 junius 2-án ismét átvette a belügyminiszteri tárcát, de már okt. 31. lemondott és a tengerészeti bizottság elnöke lett. Az 1851 dec. 2-iki államcsiny után visszavonult a politikai élettől s csakis mint ügyvéd működött III. Napoleon bukásáig. 1871 febr. 16. ő tette a bordeuxi nemzetgyülésbe azt az indítványt, hogy a francia köztársaság végrehajtó hatalma Thiers kezébe tétessék le. Thiers alatt, mint igazságügyminiszter, közreműködött barátjának kedvelt eszméjének létesítésén, hogy a mérsékelt köztársaság két törvényzozó kamarával megállapíttassék. Thiers lemondása után D. is visszalépett s mint mérsékelt köztársasági, azon volt, hogy az 1875-ki alkotmány éeltbelépjen. 1875 márc. 10. a Buffet-kabinetben átvette az igazságügyi tárcát, 1876 márc. 9. pedig ő maga alakított uj, mérsékelt l iberális minisztériumot. A kamara többsége mindazonáltal radikális politikát sürgetett, amiért ő ugyanazon év dec. 12. beadta lemondását. A Broglie-Fourton-féle reakcionárius minisztérium alatt szilárdsága és a köztársaság iránt tanusított hüsége által ismét oly népszerüségre emelkedett, hogy Mac Mahon elnök Broglie bukása után 1877 december 13. D.-ra bizta az uj miniszterium alakítását. Mac Mahon lemondása után D. az antiklerikáls kamaratöbbséggel nem értvén egyet, Grévy elnöknek beadta lemondását. Ezóta a szenátusban vezérelte a konzervativ köztársaság hiveit. Mint magánember is köztiszteletnek örvendett. V. ö. Picot, M. D. sa vie et ses discours (Páris, 1883).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
