Dulcigno
Dulcigno (ejtsd: dulcsinnyo), törökül Olgun, albánul Ulkjin, szerbül Mrkovics, görögül Dulcuni, a régiek Olciniuma, 1880-ig Szkutari török vilajethez, most Montenegróhoz tartozó kikötő város az Adriai-tenger partján, a Bojana torkolata közelében, mintegy 2000 lak., akik nagyobbára halászok, kitünő bárkákat készítenek és olajjal meg fával kereskednek. A szük és meredek utcákból álló helységet egy erőd védelmezi. Az É-i szeleknek kitett kikötőbe nagyobb mint 200 tonnás hajók nem evezhetnek be. Tőle É-ra van a mélyebb Val-di-Noce nevü kikötő. D. még 1180., bár a körülötte fekvő vidék már a szlávoké volt, a bizanci birodalomhoz tartozott; valamivel későbben a szerbek foglalták el, Dusán István halála után pedig a zétai Balsák. 1421. a velenceiek, 1571. pedig a törökök birtokába került; ezeknek uralma alatt hires kalózfészekké vált, melyben 1850-ig keresztény embernek megtelepednie tiltva volt. 1781 aug. 4. a velenceiek sulyos vereséget szenvedtek a falai alatt. 1878. az orosz-török háboruban a montenegróiak heves ostrommal bevették, de a berlini kongresszus határozata értelmében kénytelenek voltak ismét kiszolgáltatni. 1880. azonban Montenegro Törökországgal oly értelmü szerződést kötött, hogy Guzinje környékéért megkapta D.-t. A mohammedánus lakosság azonban az átadásról mit sem akart hallani, még akkor sem, midőn az európai nagyhatalmak hajói a város és erőd bombáztatásával fenyegetőztek. A montenegróiak az ostromtól tartózkodtak és a szerződés értelmében a város békés átadását kivánták. Végül Francia- és Németország közbenjárására a porta Dervis pasát küldte ki D. elfoglalására. A török csapatok 1880 nov. 17. a várost körülfogták, heves ostrom után nov. 23. elfoglalták és Montenegrónak kiszolgáltatták.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
