Éger,
Éger, 1. az Elbe baloldali mellékfolyója Csehországban, a Fichtel hegységben, Bajorországban a Scheeberg közelében 709 m. magasban ered és Hohenberg mellett csakhamar Csehország területére lép, elfolyik E. városánál, Komotaunál DK-nek fordul, Saarnál pedig K-i és kevéssel odább É-i irányba fordul; Theresienstadtnál, Leitmeritzcel szemben, a Schreckenstein romjai alatt, Csehország egyik legtermékenyebb részében az Elbébe torkollik. Hossza 380 km. Gyors folyása miatt a hajózásra alig alkalmas; ehelyett halakban igen gazdag. - 2. Kerületi kapitányság 455 km2 területtel, (1890) 56 790 lak. - 3. E. (csehül Cheb) város és az ugyanily nevü kerületi kapitányság székhelye, az E. jobb partján emelkedő 448 m. magas emelkedésen, több vasuti vonal találkozásnál, (1890) 18 658 lak., sör-, bőr- és gépgyártással, gyapju és pamutszövéssel, gőz- és fürészmalommal; többféle iskolával, a többi közt ipar- és kereskedelmi iskolával, egy szegényházzal. A középkori külsejü városnak legjelentékenyebb épületei: a Szt. Miklósról elnevezett nagy és pompás templom, amelyet a XIII. században alapítottak és 1892. gyökeresen restauráltak, Lukas festményeivel és szép uj szószékkel. A piacon álló városházán gyilkolták meg 1634 febr. 25. Wallensteint, a régi, most félig romban heverő császári palotában pedig (amelyből a fekete vagy pogánytorony és a csinos kettős kápolna még fenmaradt), Illo, Trcka, Kinsky és Neumann császári generálisokat. A városházán azon termekben, amelyekben egykor Wallenstein lakott, 1872. elhelyezték a város muzeumát; benne számos Wallesteinre emlékeztető régiség és kép van. E. a hohenstaufok korában keletkezett és azok bukása után birodalmi várossá lett, 1266. elfoglalta II. Ottokár. habsburgi Rudolf a birodalomhoz csatolta vissza. 1315-től kezdve állandóan Csehországhoz tartozott. 1631. a svédek, 1742 és 1745. pedig a franciák foglalták el. E. környékét Egerland-nak hivják; lakói sok tekintetben megőrizték a régi szokásokat és öltözetük is eredeti. V. ö. Drivok, Altere Gesch. der deutschen Reichstadt E. (1875). Kürschner, E. und Böhmen (1870). Gradt, Gesch. d. Egerlandes (Prága I. 1893).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
