Egill Skallagrimsson,
Egill Skallagrimsson, izlandi költő, a X. sz.-ban élt (904-990). Elődeitől örökölte nagy testi és lelki tulajdonságait. Az Egilssaga (l. o.) szól viselt dolgairól. Már 20 éves korában tengerre szállt, hogy mint viking szerezzen hirt, kincseket. Norvégiában megismerkedett Arinbjörn Porissonnal. Ezzel együtt a mai Angliában uralkodó Adalsteinn király csatáit küzdötték végig. Egyik csatában elesett testvére, ki még Izlandból jött vele, Pólófr, a magára maradt testvért szive Norvégia felé vonta. Egy drápat csinált a király tiszteletére és ment Rendkivül hányatott életet élt ezután. Folytonos harci kalandok közt folytak napjai. Egy ilyen harcon aztán fogságba esett Angliában. Halálra itélték. De ekkor már hire volt, mint skáladnak és az őt foglyul ejtő király élete váltságdijaként egy dicsőítő éneket kivánt tőle. A költő kényszerítve volt. És életre kelt ajkán a skáld-költészet egyik legremekebb dala, a komor fenségü Hüfud lausn (Fej-váltság). Csak annyit mondott az életéért nem igen remegő költő, a mennyit éppen elkerülhetetlenül szükséges volt mondania. De a runhendák rövid soraiban mintha elnyomott oroszlán dörmögése hangzanék, mintha fékek közé szorított vihar morajlanék. Megmenekült. 945-től aztán megunva kalandos életét, hazájába Izlandba ment vissza és haláláig ott maradt. 961. csinálta meg az Arinbjarnakoida-t. Nemsokára ezután egymásután két szép, reményteljes fia halt meg. Ezt nagyon szivére vette. Elkárhozott. Éhen akart meghalni. Ettől visszatartotta neje. A gyász e napjaiban készítette el saját vigasztalására Sona torrek (a fiak elvesztése) éneket, mely erejével, magasztos költészetével és szilaj szarkazmusával örök disze a skandináv irodalomnak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
