Életközösség
Életközösség, életkölcsönösség, együttélés (symbiosis ) névvel kétféle élőlénynek ama szorosabb összetartását értjük, melyben könnyebben élhetnek meg, mint külön-külön. Ezért különbözik az élősködéstől (parasitismus), mely a megszállott gazda kárát vonja magával. Kettejök közt átmenetképen a hulladékszedés (mutualismus) áll, aminővel p. az állat a gazdának bőr, faggyu v. más hulladékát fölemésztve, azt tisztán tartja. Az É. számos esetét három főcsoportba foglalhatjuk: 1. csupán növényfajok, 2. csupán állatfajok, és 3. állat- és növényfaj közt lévőt. Amarra leginkább az alsóbbrangu növények, kivált a zuzmók szolgáltatnak példát. Azonban virító növény is használja az É. alkalmát. Egyes cserépbeli növényről (p. Erika, Rhododendron), a bükkről, meg a legtöbb fenyőről tudjuk, hogy csak gyökérlabdástul átültetve fogamzanak meg, megnyesett gyökérrel és dugványról pedig a legjobb kerti földben is tönkremennek. Magjuk sem csirázik ilyenben ki, hanem csupán nyirkos korhadékban vagy nyirföldben. E megfogamzott egészséges növények gyökerének végső falain mindig gombamolyhot találtak, sőt azt vették észre, hogy a moholy eltávolításával a gyökér elsorvadt. Még feltünőbb a Monotropa Hypopitys, melyet fenyőgyökéren élősködő növénynek tartottak, de a behatóbb vizsgálat arról győzött meg, hogy saját gyökere nem mélyed a fenyőébe, tehát nem is élősködhetik rajta, hanem hogy éppen az ő gyökérszakállán élősködik egy gomba (mycelium), amely neki kölcsönképpen nitrogénes vegyületeket szolgáltat. Ez a moholygyökér (mycorrhiza) tehát az É. eszköze és helye, ahova a virító növényből szénviz-vegyületek jutnak. A táplálékcserének más esete egyes hüvelyeseink gyökérgubacsaiban nyilatkozik, ahol bakterium táplálkozik a gazdából és ennek sajátjából juttat. A bakteriumgubacs és a moholy-gyökér tehát az É. nagyon feltünő esete, megérthetjük belőle, mért nem sikerült az illető virító növényeket ásványi nitrogénes trágyával eltartani.
Állatok közt fennálló E. már ember-emlékezet óta ismeretes. Az ajtónálló rák (Pinnotheres veterum) bizonyos selyemkagyló (Pinna) teknőjében tartózkodik. Feltünőbb a remeteráknak, az aktiniáknak az aquariumban is megfigyelt összebarátkozása. A rák lakásán, valamely csigaházon meg t. i. aktiniák telepednek meg s ha az aktiniákat más üres csigaházra telepítjük át, a remeterák is utána odaköltözik. Ennek kettős oka az, hogy az aktinia csipő csalánkorbácsai a ráktól legnagyobb ellenségét, a Sepia csigát távol tartják, a rák lakmározása alkalmával pedig az aktinia is kap egy-két koncot. Szárazföldi állataink sorából a katókák és levéltetvek, a hangyák és levéltetvek É.-e ismeretes, továbbá a hangyazsombékban éldegélő Claviger vagy a rózsabogár esete. A krokodilus fogai közül madár (Pluvianus aegyptius) szedi ki a maradékokat, ami azonban inkább hulladékszedés. Állat és növény közt kétféle É. lehet, aszerint, amint az egyik vagy a másik a szállásadó. Ilyen a vizben, amint főkép Entz Géza és mások kutatásaiból tudjuk, sok van. Az első kék, az édesvizi Hydra fajai, a tengeri polipusok, sőt a férgek teste belsejében zöld vagy más szinü algák élnek, szaporodnak és szállásadójukat táplálják, aki ennélfogva növény módjára a világosságot keresi föl és oxigént bocsát ki, holott az ő kilélegzését, a széndioxidot az alga használja föl. Egyes szárazföldi növényben is élnek állatok, p. sodróállatkák, a májmohák aljszin-levelei között s a növény kibocsátotta oxigént belehellik és a gazdájukat cserébe megtrágyázzák (l. Domatium). Az É. akárhányszor nem egy időben nyilatkozik, p. a lepke a virág beporosodását segíti elő, a hernyó meg a levelekből él. A viráglátogató állat és a virág alakja is összeidomulnak mindkettejük kényelmére. A kártékony állatok sorából akárhány az É. törvényének hódol. Az É. egyes eseteit számos tudós még vitásnak tartja, de hogy egyáltalán van ilyen, azt senki sem tagadja. Széles értelemben a virágoknak a látogató bogarakhoz, valamint a bogaraknak a méz és virágpor összegyüjtésére való alkalmas szervezetét is ide számíthatjuk, l. Beporzás. V. ö. De Bary, Die Erscheinung der Symbiosis (Straszburg 1879); D. Hertwig, Die Symbiose (Jena 1883); Huth, Ameisen als Pflanzenschutz (Berlin 1886); ugyanattól Myrmekophile und myrmekophobe Pflanzen (u. o. 1887); Schimper, Die Wechselbeziehungen zwischen Pflanzen und Ameisen im tropischen Amerika (Jena 1888).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
