Elfajulás
Elfajulás v. elfajzás (degeneratio), a kulturnövények termelésénél gyakran tapasztalható azon jelenség, hogy előnyös tulajdonságaik rendszerint rövid idő alatt kedvezőtlen átalakulást szenvednek; bőtermő gabonafajták sovány talajon szüktermőkké válnak; acélos buza csapadékdus éghajlat alatt puhaszemüvé lesz, koránérő fajták gazdag talajon s csapadékos vidéken későnérőkké változnak át; a nemes szöllő zordabb éghajlat alatt közönséges gyümölcsöt terem, stb. Az E. a termés értékcsökkenését vonván maga után, a termelő érdekében áll azt lehetőleg ellensulyozni, ami azonban nem mindig sikerül. Az E. okai ugyanis többfélék lehetnek; vagy a megváltozott természetes termelési feltételekben, talajban s éghajlatban keresendők, mely esetben az E. el nem hárítható, vagy a nemesebb kulturfajta igényeinek meg nem felelő mivelési módban, a talaj rossz előkészítésében, elégtelen trágyázásban keresendők, mely esetben gondosabb miveléssel az E.-nak eleje vehető; azonkivül az E. a kölcsönös termékenyítésnek is lehet következménye, ha nemesebb s közönségesebb fajták közel egymáshoz termeltetnek, mely esetben ezek egymással kereszteződnek; az ezen magból származó generáció már nem lesz tiszta jellegü, hanem kisebb-nagyobb számu korcsot fog felmutatni; az E.-nak e neme azonban csak a kölcsönös termékenyítésre utalt növényeknél, p. borsó, bab, répa, tök, dinnye, tengeri, dohány stb.-nél fordul elő, ellenben a buza-, árpa- s a zabnál nem.
E. orvosi szempontból.
Az állati szövetnek 1. regressziv elváltozása, midőn bizonyos patologikus okok miatt a sejteknek s igy az egész szöveteknek nemcsak fizikai, de kémiai sajátságai is megváltoznak. 2. Valamely folyamatnak oly elváltozása, melynél a gyógyulási hajlamát elveszti s rossz indulatuvá válik. Az első esetben a sejtek protoplaszmája az, mely megbetegszik és elfajul. Ennek legkisebb foka a parenchymatosus E., midőn a sejt dezorganizálódik, finom rajzolata eltünik, homályos, szemcsés lesz. Főleg a fertőző betegségek és mérgezések korai stádiumában fordul elő. Hydropikus E. a sejt protoplazmájának elnyálkásodása, szétfolyása. Vizenyőknél, álképleteknél stb. található. A zsiros elfajulás (lipomatosis) a vér megbetegedéseinél s a sejtek működési képességének csökkenésénél fordul elő leggyakrabban, midőn a vérkeringésből a sejt kevesebb oxigént kap vagy vesz, mint amennyi a zsir elégetésére kell. Előfordul még igen sok mérgezésnél (foszfor, kloroform, jod, arzén), heveny fertőző betegségeknél, iszákosoknál stb. A hyalin, glycogénes mucinozus és colloid elfajulás rokon megbetegedések, melyeknél a sejt áttünőbb, fényesebb lesz; főleg nyákhártyákon, paizsmirigyen, kötőszöveten lépnek fel. Az amyloid E. hosszu senyves betegségeknél, vérszegénységnél stb. lép fel főleg a vese-, lép- (szágó lép), májban, mely szerveket tömöttebbekké, áttünőbbekké teszi az ily szerv. A viaszos és a hólyagos E. fertőző betegségeknél az izomrostokban lépnek fel, melyek amannál homogén, erősen fénytörők, ennél apró hólyagosak lesznek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
