Ezüstklorid
Ezüstklorid, klórezüst. AgCl. A természetben mint ásvány előfordul a szabályos rendszerbe tartozó kristályokban (Mexikó). Előállítása az ezüst sóiból történhetik, ezek oldatát fölös sósavval v. más klorid oldatával elegyítve. Képződik továbbá olyankor, ha fémezüstöt klórgázban vagy sósavban hevítünk. Több módosulatban ismeretes. Rendesen ugy készítik, hogy ezüstnitrát oldatához fölös sósavat öntenek, amidőn az E. turós fehér csapadék alakjában leválik; a kimosott csapadékot sötétben kell megszárítani. Az E. vizben ugyszólván oldhatatlan. Tömény savakban is csak alig oldódik; igen könnyen oldódik ammoniagáz vizes oldatában, továbbá natriumtioszulfát és ciankálium oldatában, mert vizben oldható kettős sók képződnek. Az alkálikloridok tömény forró oldatai szintén jelentékenyebb mennyiségü E.-ot oldanak fel. A világosságon az eredetileg hófehér E. eleintén ibolyaszinüvé válik, később megfeketedik; ilyenkor klór eltávozása közben vagy ezüstklorür képződik, v. - mint némelyek állítják - fémezüst válik ki. Az E.-ot e sajátságánál fogva, hogy t. i. a világosság hatására megváltozik, fotografiai célokra felhasználják. A hevítéskor 250° körül megolvad sárga átlátszó folyadékká, mely a kihüléskor szaruszerü anyaggá mered meg. Ezért nevezték a régi kémikusok az E.-ot szaruezüstnek. A száraz E. f. s.-a 5,50, a szaruezüsté 5,45. Megsavanyított vizzel leöntve s cink- v. vasdarabkákat téve belé, redukció folytán szinezüst keletkezik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
