Fejedelem,
Fejedelem, államfő, a monarkikus államnak feje; tehát az uralkodókat jelenti általában, akiknek közjogi cime tényleg igen külömböző lehet: császár, király, nagyherceg, herceg és csak néha szószerint F., az u. n. fejedelemségekben, milyen a régi Erdély, Bulgária, Montenegro stb. De hajdan e szónak tágabb értelme is volt. Igy F.-nek nevezték a törzsfőket is, valamint a hübéri világban azokat a nagy hübéreseket, kik egész tartományokat birtak hübérül (zászlós hübér), a közvetlen uralkodó alatt állottak, területükön felsőbbségi jogokat (superioritas territorialis) gyakoroltak és rendszerint az állam főtisztségeit, méltóságait is ők viselték. Felosztották egyházi és világi F.-re aszerint, amint a hübért az egyháznál viselt magas állásukból folyólag birták, vagy a hübéri birtokot és a territorialis jogokat családjokban örökössé tudták tenni. Némely államban a nagy hübéresek közjogi hatalmát már korán megtörik és a győztes utalkodók az abszolut monarkiát szervezik. Máshol pedig, mint a római-német sz. birodalomban a hübéres fejedelmek jogállása mindinkább erősödik és a vesztfáliai béke (1646) után már saját területükre teljes függetlenséget élveznek; a római sz. birodalomnak 1804. történt felbomlásával pedig a hatalmasabbak szuverén uralkodókká lesznek (bajor, szász, württembergi, hannoveri királyok; badeni, hesszeni, mecklenburgi nagyhercegek stb.), a kisebbeknek birtokai pedig a most már szuverén államokba kebeleztetnek. Ez utóbbiak a mediatizált F.-ek, akiknek családjaik alkotják ma a német legmagasabb nemességet. Régi jogállásuknak alig maradt meg látszata némely kivételes jogban; az adózásnál, a katonai szolgálatnál, a biráskodásnál és abban, hogy házasságkötéseknél az uralkodó családokkal egyenlő ranguaknak tekintetnek. A hübéres F.-ek a római sz. birodalomban, territoriális jogaikon kivül is nagy kiváltságokat élveztek még. A császárt és német királyt ők választották, illetve közülök az u. n. választó-fejedelmek: a mainzi, trieri és kölni érsekek, a rajnai, pfalzi gróf (később bajor herceg), a szász herceg, a brandenburgi őrgróf és a cseh király, 1692. még a hannoveri, 1803. a badeni, württembergi, hesszeni hercegek; továbbá fejedelmi gyüléseket (Fürstentag) tarthattak, a birodalmi gyülésen a fejedelmi tanácsnak (Fürstenrath) tagjai voltak, külön törvényszékük volt a császár elnöklete alatt (Fürstengericht). Másrészt meg e fejedelmi családok tagjainak személyes viszonyai (családi, házassági, vagyonjogi stb.), kivételes jog, az u. n. fejedelmi jog (Fürstenrecht) szerint itéltettek, mely a szokás, házi szerződések, uralkodói határozatok alapján fejlődött ki.
A fejedelmi hatalom megszerzése jogi alapon, választás vagy örökösödés által történhetik. A választás a középkorban divatos és azon idők szellemének meg is felel. A kiváltságok osztályok nagy előjogai és befolyása jutott ez által kifejezésre és talált benne biztosítást. De a választással járó zavarok, az interregnumok veszélyei, a fejedelmi tekintély káros sülyedése folytán, a civilizált népek általában az örökletes monarkiára tértek át, melyben trónüresedés alkalmával a sorrenden levő örökös saját joga alapján lép a trónra, de Magyarországon emellett még szükséges az ünnepélyes koronázás a királyi hitlevéllel és esküvel az alkotmány biztosítására, hogy a teljes királyi hatalmat gyakorolhassa. A trónüresedés pedig bekövetkezhetik az uralkodó halála vagy lemondása folytán; kiskorusága, betegség vagy más okból történt állandó akadályoztatása esetében helyettesítéséről (gyámkormányzó, regens) gondoskodnak. Ugy az örökösödés rendjét, mint a lemondásnál követendő eljárást az alkotmányok, vagy a házi törvények szabályozzák. Az uralkodó F.-ek tényleges jogi állása az alkotmányok különfélesége szerint mai nap igen különböző ugyan, de bizonyos jogok mintegy a fejedelmi állás természetéből folynak s azért velök mindenütt találkozunk. Ilyenek először is az u. n. tiszteleti jogok, melyek a F.-et mint az állam felségiségének személyesítőjét illetik és nyilatkoznak a F. cimében, egyéb külső megtisztelésekben, sérthetetlenségben, a felelősségtelenségben, különös büntetőjogi oltalomban, a fényes udvartartásban, a magas állásnak megfelelő jövedelemben; továbbá a politikai jogik, melyek a F.-et a közhatalom kezelésére jogosítják és tartalmuk az alkotmány természetétől függ. Az abszolut államban minden közjogi hatalom kizárólag a F. kezébe van letéve, mig az alkotmányos államokban azt csak a nép részesedésével és az alkotmány által meghatározott szervek közreműködésével gyakorolhatja. Végül örökös monarkiákban a F. az uralkodó családnak is feje és ebből folyólag a család tagjaival szemben kivételes hatalmi kör illeti meg. Különösen nyilvánul a disciplinaris és felügyelői jogokban; kihat a gyermekek nevelésére, pályaválasztására, egyéb családi, családvagyoni viszonyokra (l. Házi törvények).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
