Felső-magyarországi főkapitányság
Felső-magyarországi főkapitányság, nagy szerepet játszott Magyarország három részre oszlásának korszakában, a XVI. és XVII. században. A királyi terület Felső-Magyarországból és a Dunántul egy részéből állván, legnagyobb részének katonai parancsnoka a F. volt, aki Kassán székelt s mint ilyent legtöbbször csak kassai kapitánynak nevezték. Erdély felé Szatmár volt a végvár; a török hódoltság 1596-tól egészen Egerig terjedt; mindkét irányban a kassai, vagyis F.-nak kellett a királyi terület védelméről gondoskodni. Hatásköre a bányavárosoktól Erdély határáig terjedt. A dunáninneni és dunántuli főkapitányságok állottak a többi kerületek élén. Nevezetesebb szerepet játszott közöttük Thelekessy Imre (1556-60), aki Ferdinánd király számára a felső Tisza-vidéket visszaszerezte és megvédelmezte (l.o.). Utóda Zay Ferenc volt (1560-68), aki János Zsigmond erdélyi fejedelemmel szemben szerencsésen harcol és megvédi a királyi területet, de fókapitányi hatalmát (1565-67) meg kellett osztania Svendi Lázárral, a fővezérrel. Az uj főkapitány ismét német volt, Rueber János (1568-84), aki nem ismerte a magyar viszonyokat, nem respektálta a magyar törvényeket, alkotmányos jogokat, s akinek katonai kihágásai ellen a sérelmi országgyüléseken erősen kikelnek a rendek s magyar főkapitány kinevezését sürgetik, ha már nádora nincs az országnak. Az elégedetlenség fokozódik, Felső-Magyarországon összeesküvést fedez fel, mely az erdélyi fejedelem javára létesült (a Dobó-Balassa-féle összeesküvés). Nemsokára Báthory Istvánt lengyel királylyá választják Miksa császár-király ellenében s a felső.-magyarországi urak ő tőle várják Magyarország felszabadítását a gyülölt idegen katonai uralom alól. Ruebernek sok baja volt e mozgalmak figyelemmel kisérésével és ellenőrzésével. Halála után (1584) ismét idegen, Nogarola Ferdinánd addig szatmári várnagy neveztetett ki főkapitánynyá. 1593. a rendek ujra sürgetik, hogy Rudolf császár-király Felső-Magyarországra v. testvérei közül küldjön ki egyet, v. magyar kapitányt nevezzen ki. A nemzet óhaja nem teljesült, Nogarola után Teuffenbach Kristóf lett a kassai főkapitány (1593), aki a 15 éves háboru folyamán magyar vezérek segélyével többször szerencsésen harcolt a török ellen. Az 1595. országgyülés ismét követelte a felvidék számára a magyar főkapitányt, ki ott a népet a saját szelleme és törvényei szerint kormányozza, mert a legtöbb panasz onnan származott, hogy német főkapitányok zsarnokoskodtak a magyar nép felett. De Teuffenbach megmaradt továbbra is s ő vezette a tartaléksereget a török ellen vivott szerencsétlen mezőkeresztesi ütközetben (1596). Őt követte az olasz dobosból tábornokká lett Básta György (l.o.), kinek főkép Erdély történetében vált oly hirhedtté és gyülöltté a neve; majd a spanyol Gonzága Ferdinánd gr., aztán Belgiojoso (l.o.). A bécsi béke után magyar emberek viselték a F.-ot. Az 1608. országgyülésen II. Mátyás, az uj király Forgách Zsigmondot nevezte ki arra, akinek, miután nádorrá 1618. választatott, Dóczy Endre lett az utódja. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támadásakor a felvidéki protestáns urak a kassai polgárokkal foglyokká tették Dóczyt s a Kassára gyült felső-magyarországi rendek Bethlent fejedelmökké választván, ő Rákóczi Györgyöt nevezte ki a felvidék főkapitányává (1619), aki onnan igazgatta Bethlen Gábor kormánya alatt az Erdélyhez tartozó hét magyarországi vármegyét s onnan emeltetett (1630) Erdély fejedelmi székébe. Miután Kassa és vidéke visszakerült II. Ferdinánd király birtokába, ő Forgách Miklóst nevezte ki főkapitánynyá. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem támadása (1644) Forgách Ádámot találta a kassai kapitányságban, akit hadai cserben hagytak, ugy, hogy Kassát védelem nélkül fel kellett adnia. Ettől fogva nagyobb szerepet csak 2-3 évtized mulva játszott, a Zrinyi és Frangepán összeesküvése után, a midőn a magyar kapitányokat (ekkor 1670. az utolsó ilyen Csáky Ferenc gróf volt) ismét németek váltották fel, akik a bujdosó kuruc hadak gerilla harcmodorával szemben sokszor szenvedtek vereséget. Csáky halála után (1670) Spankau tábornok lett a F., aki a kassai főtemplomot már 1670 őszén elvette a protestánsoktól, az eperjesi kollégiumot pedig bezáratta s a protestánsok üldözését mindenfelé megkezdette. Őt követte Strasoldo, ezt 1677. az előbbi kuruc-labanc küzdelmekből véres emlékezetü Kobles, aki, mihelyt magát tisztébe bevezettette, körleveleiben karóbavonatással, kerékbe töréssel fenyegetett mindenkit, aki a kurucokkal tart, amit aztán többeken végre is hajtatott. A kassai piacon számosan vérzettek el bakó keze által e kegyetlen főkapitány itéletére. A következő évben (1678) már Leslie volt a kassai főkapitány, aki szintén változó szerencsével harcolt a kurucok ellen. Őt követte (1680) Caprara tábornok, aki a béketárgyalásokat közvetítette a bécsi udvar és Thököly Imre, a kurucok fővezére között, de kevés eredménynyel. A bátor kurucok 1682. Kassát is bevették s az északkeleti országrész többi nevezetes városát Tokajtól Lőcséig s nemsokára a bányavárosokat is, s Thököly, a kuruc király 1683 jan. Kassán tartott országgyülést. De nem soká tartott az ő pünkösdi királysága; a török hatalom megtörésével a kurucok szerencsecsillaga is elhomályosult. Kassa 1685 okt. 25. kaput nyitott Caprara tábornoknak, a felvidéki császári hadak vezérének. 1686-tól gr. Csáky István ott a főkapitány. A török kiveretése után a török hódoltság és erdélyi fejedelemség megszüntével F., illetőleg a kassai kapitányság is elvesztette kiváló fontosságát; a Rákóczi-forradalom idejében már sem Kassa, sem az ott székelő főkapitányság nem játszott oly fontos szerepet, mint a török hódítás, az ország három részre szakadása idején másfél százéven keresztül.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
