Gabbro.
Gabbro. Többnyire nagyszemü, összetett kristályos diallagit plagioklasz eruptiv-kőzet, a diallagit vezérelegyrész mellett hipersthen (enstatit, bronzit), amfibol, olivin, magnetit, ilmenit, apatit, olykor biotit, gránát és quarc is. A rombos piroxenek, avagy a csillám és amfibol szaporodásával átmenetelt képeznek a hiperitekhez vagy a dioritokhoz (l. o.). Az elegyrészek sokféleképen vannak elváltozva, a diallagit, amfibol sokszor fűzöld smaragdittá vagy korittá, a földpát (mely mindig bázisos mészföldpát) finom szemcsés saussurittá (labradorit és epidot), az olivin pedig szerpentinné (Forellenstein, Schillerfels). Az osztályozásnál az olivin szerepel; tehát vannak olivin-G.-k és G.-k olivin nélkül; ez utóbbiaknál fordul elő a saussurtos állapot leginkább (saussurit-Gabbro). A G.-k olykor kisebb-nagyobb kúpokat, tömzsöket és teléreket képeznek gránitban, gnájszban, csillámpalában és egyéb paleozoos kőzetekben; harmadkori G.-ról is tesznek említést Felső-Olaszország (Liguria) és Anglolországban (Mull szigeten), melyben a szines elegyrészek szerpentinesedve vannak. Magyarországban a Bükk-hegységben Szarvaskő vidékén a diorit társaságában, Erdélyben (Udvarhely vmegye, Vargyas falu, Szármány hegy) olivin-G. pikotittal, de egészben szerpentinesedve; az Al-Duna néhány pontjánál, Fruska-Gorában. A toszkanai és a más olaszországi ép és szerpentinesedett féleségüeket már az ó-korban is felhasználták vázákra, asztallapokra stb. (G. rosso, Verde di Corsica).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
