Gátlás,
Gátlás, gátlóidegek. Vannak idegek, melyek feladata izgalmaik által azon szervek működését megakadályozni, melyekben végződnek. A legnevezetesebb ilyen hatás, melyet a bolygóideg (nervus vagus) a szivre gyakorol (l. Bolygóideg). Érző idegek, mint különösen a has zsigerei érzőidegének izgalma, a nyultvelőben a bolygóidegre terjed át és a szivmozgást lassítja s esetleg meg is állítja. Egy második ilyen gátló hatást fejt ki a nagy zsigerideg a beleken azáltal, hogy azok mozgását tudja korlátozni. A beleknek a bolygóideg mozgató, a nagy zsigerideg pedig gátlóidege. - G. elmekórtani értelemben azon kóros elmebeli állapot, melyben a pszichikai folyamatok lassabban váltódnak ki. A G. ezen fogalma abból a pszichofizikai törvényből indul ki, hogy az idegrendszerbeli ingerek egy bizonyos tempóban törnek egyrészt a perifériából a központ, a szürke agykéreg felé, másrészt a központtól a periferia felé. Ezen lefolyási idő kóros körülmények közt változást szenvedhet abban az irányban, hogy az ingerek lefutásának középtartalma hosszabb lesz. A pszichikai ingerek meglassításának észrevehető kifolyása az, hogy az érzéki benyomások csak elkésve jutnak a központba, azaz, a felfogás tompább lesz, a benyomások összefüződése (associatio) renyhévé válik, sőt mind hiányosabb és tökéletlenebb, és végre a központból kiinduló mozgási impulzusok is sokkal lassabban működnek, mi által a mozgások nehézkesek, minden energia hijjával valók lesznek. Ezen gátlási állapotnak fejlődési fokai különbözők és ezek szerint különböznek annak kóros tünetei. A legkönnyebb fokát mutatja a munkában kifáradt központi idegrendszer, mely mellett kedvetlenség, levertség, bágyadtság és megcsappant élet- és munkakedv észlelhető. Egy magasabb foka a G.-nak nemcsak nehezebben és kedvetlenebbül fékezteti a munkát, hanem minden ingert fájdalmasan percipiál és a nagy szellembeli tompaság érzetében kitér minden inger elől. Ilyenkor kevés képzett dominálja az öntudatot, egy-egy gondolattól vagy szótól a betegek nem tudnak megszabadulni (kényszerképzet vagy gondolat), a külvilág ingerei lelki fájdalommal járnak. A G. fokozódhatik addig, hogy a külső ingerek észre sem vétetnek és szintugy a központban eredt ingerek nem is projiciálódnak: a betegek mereven, szótlanul és mozdulatlanul állnak, ülnek vagy fekszenek órákig, napokig, sőt hetekig, mely gátlási állapot fokát szellemi tompaságnak (stupor) nevezik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
