Gránit
Gránit (ásv.), szemcsés szövetü (gránitos) összetett tömegkőzet, elegyrészei földpát és pedig káliföldpát (néha mikrolin), kevés plagioklasz (de csak oligoklasz-andesin soru), quarc és csillám (biolit, muszkovit, néha litiumcsillám). A szemek vagy kicsinyek (aprószemü G.), középnagyságuak vagy pedig nagyszemüek (öregszemü G.), néha az elegyrészek közül a földpátok és muszkovitok a méteres nagyságot is elérik. A tulajdonképeni gránitos szövet azonban nem mindig állandó (t. i. midőn a szemek egyforma nagyok) néha a földpátok válnak ki jobban (porfiros G.) s ilyenkor a szövet porfiros; sőt ha az alapanyag finom szemcsés, akkor a gránitporfirok a felzitporfirokba képezik az átmenetelt; vagy a csillámok elhelyeződése réteges kezd lenni (gnájsz-G.) s ekkor a gnájsztól, mely vele együtt található, alig különböztethető meg. Mellékes elegyrészei: fluorit, andaluzit, gránát, berill, topáz, epidot, klorit, pinit, kalcit, apatit, korderit, titanit, leukoxen, cirkonium, turmalin (turmalin-G.), amfibol, ez néha annyira felszaporodik, hogy az amfibol-G. (v. szienites G.) elnevezés indokolt; ha ebben a quarc és csillámok jelenléte nagyon alászáll, akkor már szienitnek nevezzük: továbbá augit, (augit G. ritka), hematit, pirit, kassziterit, magnetit, grafit.
Egyike a legsavasabb kőzeteknek (SiO2=62-76 Al2O3=11-18CaO=1-5MgO=0,19-3Fe2O3=1-4 FeO=1-3Na2O=1-5 K3O=1-8H2O=0,85-1,38). Petrográfiai szempontból a G.-okat a csillámok és egynehány sziones szilikát szerint szokták osztályozni, igy megkülönböztetnek; biotit-, biotit-muszkovit-, amfibol- és szteatit- vagy protogin-G.-okat, éppen ugy mint a gnájszoknál. Függelékül még a G.-hoz tartozik az aplit, quarcnak és ortoklasz földpátnak szemcsés keveréke, mely a metamorf palákkal és gránitos kőzetekkel térben összefüggve, de csak alárendelten szokott kiképződve lenni s fél-G.-nak is nevezik. Vihnyén (Ó-Antal tárnában) turmalin is fellép, erekben és foltokban, neve tigris-érc. A luxulian szintén G.-féleség, hol a vörös szinü földpátokkal sok turmalin és kevés quarc képezi a szemcsés szövetet; ide vehető még a turmalin pegmatit is (Toscana Gavorrano, Elba San Piero, Vogesek Chenarupt.). Ha a G. mállani kjezd, alkotja a gránitdarát (l.o.) földpátja pedig szolgáltatja a porcellánkészítéshez a kaolint.
A G.-ok a földkéregnek számot tevő részét teszik ugy egymagukban, mint a gnájsszal és egyéb kristályos palákkal egyetemben, hol azoknak magját képezik; a gárnit-hegyeknek alakja kerekded felületü gömbszelethez hasonlít, vagy pedig több ezer km. hosszu fensikokat képez, tömeges anyaga az őskori (laurentian-szisztéma) G. regióját alkotja, de ismeretesek a szilur-, devon-, sőt egyes helyeken még a jura-szisztémából is (Rocky-Mountains, Sierra Nevada É.-Amerikából és egynéhány európai tartományokból.) Előfordul még mint vándorkő is (Németország, Hollandia, Lengyel-, Oroszország lapályán, melyek az uszó jéghegyekkel a diluviális korban Svéd- és Finnországból hozattak); hasonló vándorkövek ismeretesek Anglia és É.-Amerikában is. Képződésére nézve metamorf, hidrokémiai uton létrejött, midőn is a szükséges anyagok oly regióba jutottak, melyben az elegyrészek kiválására a körülmények együtt voltak, a quarc volt az utolsó, mely a még meglevő helyet kitöltötte némely gránitok azonban eruptiv módon is keletkezhettek s ezek mind intruziokat képeznek metamorf palákban és palás mészben, mindamellett azonban mesterségesen olvasztás által G.-ot kapni eddig nem sikerült.
A G.-nak alkalmazása már az őskortól kezdve ismertes s jelenben még inkább feldolgozzák; a legszebb és legtarkább szinüek Svédországból kerülnek ki (emlékköveknek, architektonikai tárgyaknak, oszlopoknak, építkezéseknél, kövezésnél stb.) Érctartalomra nézve a gránit nem oly gazdag mint a gnájsz; kassziteritet szolgáltat Szászország, Cornwall, India, Dakota É.-Amerika; ezüst kobalt és nikolérceket Szászország, fekete-erdő; cink-, ólom- és vasércet Larium, Görögország stb., melyek benne hintve, vagy érintkezve telért képeznek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
