Guajacum
Guajacum L. (Guajakfa v. hoaxakánfa, növ.), a zygophyllaceák fája v. cserjéje, 8 faja Amerikának forró és meleg tájain terem. Fája nagyon kemény, gyántás, levele szárnyalt, virága a levél tövében magános; gyümölcse kissé husos, csaknem körtealaku tok. A G. Officinale L. (franciafa), mintegy 12 m. magas örökzöld fa, virága kék. Ny.-India és D.-Amerika északi partjain, a G. sanctum L. (szentfa) pedig a Floridán, a Bahamai meg a Ny.-indiai szigeteken terem. Mind a kettő a fent említett v. indiai fa, lignum sanctum (a. m. szent fa) nevek alatt gyakran mint mázsás törzsdarab v. vastag ág, többnyire meghámozva jut a kereskedésbe. A fa fehérjének nincs ize, a fa keménye gyenge aromás izü, kissé vakarós, melegítve kedves, de gyenge illatot áraszt. 25-27 % gyánta van benne (l. Guajakgyánta). A fa használhatóságát a spanyolok St. Domingón a benszülöttektől tanulták. Európába palo santo (lignum vitae a. m. életfa, v. lignum sanctum) néven 1508. szállították. Gonsalvus Ferrandus 1517. mint orvosságot ismertette, de 1532-ig nagyon drága volt. V. ö. Huttens Ulrik, De Guajaci medicina et morbo gallico (Mainz 1519).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
