Guido,
Guido, rendesen Arezzói (lat. Aretinus) névvel illetett zenebuvár, bencéspap, szül. a régibb felfogás szerint a toscanai Arezzóban, ujabb kutatások szerint azonban Páris közelében 995 táján, megh. valószinüleg 1050 máj. 17. A St. Maur des Fossés kolostorban nevelkedett, ezért G. de Sancto Mauro néven is említik. Rágalmazó irigyei miatt a Ferrara melletti Pomposa kolostort el kellett hagynia, Arezzóba vonult, s 1029. Avellanóban a kamalduli-kolostor priorja lett. Ő találta fel a hangjegyvonalak mai használata módját (l. Arezzói szótagok). A transzponálás (mutálás, mutáció), valamint a Guidó-kéz (l.o.) az ő találmánya. zeneelméleti iratai: Micrologus de disciplina artis musicaeelőszó gyanánt az arezzói püspökhöz irt levéllel; Regulae de ignoto cantu (ez egy antiforarium előszava): Epistola Michaeli Monacho de ignoto canti directa; mind megjelentek Gerbertnél (Scriptores, II. 2-50). G. felől monográfiát irtak Angeloni, Ristori, Kiesewetter s mások; ujabban, szobrának leplezésekor, Falchi, Studi su Guido Monaco (1882); Lant, Der Kongress von Arezzo (1882); Dom Germain Morin (A revue de l'art chrétien, 1888, III. füz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
