Ízlés
Ízlés (eszt.), a művészet helyes élvezetének alapvető lelki kelléke. Greguss Ágost fejtegetései szerint: «A tetszés körében az, mi az itélet körében az értelem, s az akarat körében a lelkiismeret. Az Í. lelkünk azon érzéke, melylyel a szépet fölfoghatjuk, mely a szépet megkülönbözteti a rúttól. Továbbá: Az a mondás, hogy a különféle ízlésekről nem kell vitázni (de gustibus non est disputandum) jelentheti-e azt, hogy minden ízlés jogosultnak mondható? Korántsem, ha szép meg rút között forog fenn a kérdés; de igenis, ha szép és szép között. A szép ízlésnek a szépben kell kedvét lelnie, ellenkező esetben nem az ízlés itél, hanem az ízléstelenség. Fejlesztés nélkül az ízlés a rosszabbtól? Csak abban, hogy a szépet meg a rútat jobban meg tudja egymástól különböztetni.» Greguss elmés és találó nyilatkozataihoz a mai álláspontról hozzá toldhatni, hogy az Í. a szerint változó, amennyiben maga a korszellem is egész lényegében megváltozik. A rococo, barok is még több ily megnyilatkozása az Í.-nek egész korszakokat jelentenek. A mai Í. oda hajlik, hogy a szépben az igazság sokkal nagyobb mértékét követeli, mint hajdan, hogy az aktualitás sokkal nagyobb ingert okoz, mint a fantázia akármily szép szüleménye. Ennélfogva Greguss elméletét ugy kell kiegészíteni, hogy az Í. lélektanilag is kétféle, először állandó itélőtehetség és érzés a tetsző v. visszatetsző, a szép v. rút iránt, de másodszor változó tényező, mely mindig ujat és ujat keres a szép és rút, a szépség és igazság körében és igy korszakonkint kivővíti az esztetika és művészet birodalmát. Ebben megtörténhetik az is, hogy ami az egyik korban tetszett, a másikban nem tetszik; de ez az ellentmondás csak látszólagos, mert mindig a magasabb szempont győz és végre maga az emberi Í. is történeti fejlődésen megy keresztül, melyben a haladás törvénye érvényesül, mint minden emberi dologban. Í. fiziologiai szempontból l. Ízérzés.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
