Jambusos költészet
Jambusos költészet (jambikus költészet), költői műfaj a görög irodalomban, az elegia (distichon) után felmerült átmeneti forma az epikától a lirához. Kezdőjeül a paroszi Archilochost tiszteli a hagyomány (Kr. e. 650 körül), kinek az amorgoszi Simonides és az efezusi Hipponax voltak követői. A J. kifejlődése jelentős korszak volt a görög költészetben. A régebben kizárólag epikai költészet naiv és objektiv jellemü volt; az elegia vegyített közbe alanyi, de még mindig naiv vagy érzelmes hangot s a stil még mindig epikai, némileg ünnepies volt. A jambus már lényegesen közelebb állt a közélet nyelvéhez, s e köznapi nyelven szubjektív felfogás nyilatkozott meg, az ironia és gúny finomabb és erősebb változataival. Ez irányt külsőleg a jambusi mérték, belsőleg a bíráló és gúnyoló alanyiság felszabadulása jellemzi. J. egyszersmind a. m. gúnyköltészet. (V. ö. Görög irodalom, VIII. köt., 165. l.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
