Jégeső,
Jégeső, a légköri csapadék szilárd neme, mely jégszemekben ér a földre. Az egyes szemek többé-kevésbé kemény, koncentrikus jégrétegekből állanak, átlátszatlanok és eltompult szögü krisztályokhoz hasonlítanak. Nagyságuk különböző, van borsó-, mogyoró-, sőt galambtojás nagyságu is. A J. hirdető előjelei körülbelül ugyanazok, mint a zivataré, valamint az egész jelenség leginkább zivatar kiséretében szokott beállani. Rendesen tikkasztó meleg előzi meg, mire az égen cirrusok (l. Felhőalakok) mutatkoznak, melyek Cirro-Stratus, majd Nimbusba mennek át, a felhőzet sajátos szürkeséget ölt magára és forrongásban látszik lenni, aztán erős villámlás és dörgés következik, az eső nagy cseppekben hull alá és végül különös pattogó zajjal időközönkint megered a J. Csak néhány percig szokott tartani, de sokszor az is elegendő, hogy tekintélyes jégréteggel borítsa a földet és a vetéseket elpusztítsa. A biztoító társulatok statisztikája tanusítja, hogy bizonyos tájak jobban vannak kitéve a J.-nek, amiből ezen jelenség lokális természetére lehet következtetni. Erdőkben J. nem szokott mutatkozni. Nálunk nyáron leggyakoribb és pedig a nappali órákban. A mérsékelt övben sürübben fordul elő, mint magas földrajzi szélességben vagy a tropusokban, azonkivül a tengerszin fölötti magassággal is mindinkább gyérül. Képződésének okai még nincsenek teljesen kiderítve és az ide vonatkozó elméletek a légköri elektromosságból, vagy a párolgás okozta hidegből, a cseppek tulhütöttségéből, ujabban pedig dinamikai okokból igyekeznek megmagyarázni a J. jelenségét. A J.-től megkülönböztetendő a dara, mely nem jég-, hanem hógömböcsökben jelentkezik és minden évszakban előfordul, főképen tavaszszal és őszszel.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
