Jézus Krisztus,
Jézus Krisztus, a kereszténység alapítója. Életének történetét a biblia igy adja elő: született Bethlehemben, Augustus római császár uralkodása idejében Róma alapításának 747. évében, tehát 7 évvel a keresztény időszámítás előtt, szüz Máriától (Mát. I. 18-25., Luk. I. 26-38); mivel Dávid nemzetségéből származott, Dávid fiának is neveztetett; oly elnevezés ez, mely egyuttal messiási hivatalát is kifejezi, máskép; Istenfia, Úr Isten az ő nevei, mert mint Istenfia az istenség második személye emberré lett, hogy mint ember éljen a földön (Ján. I. 1-14.). Nyolc nap mulva a zsidó törvény szerint körülmetéltetett, midőn a Jézus nevet kapta, ami üdvözítőtt jelent. Később pedig Krisztusnak, fölkentnek hivatott. A törvényszabta idő elteltével szülei fölvitték Jeruzsálembe, bemutatták az Urnak a templomban, hol Siemon, ki régen várta Izrael vigasztalását s a Szentlélektől igéretet vett, hogy nem foga meghalni, mielőtt látna az igért Messiást s karjaiba véve őt, a világ üdvözítőjének hirdette (Luk. II. 22.) Herodes, miután tudomására jutott a történetnek, attól tartva, hogy trónját veszély fenyegeti az uj zsidók királyi miatt, Bethlehemben minden két éven alul levő gyermeket megöletett, angyali intés következtében az iszonyatos gyilkolás elől biztonságba helyezendők a kisded Jézust, szűz Mária és József Egyiptomba menekülnek (Mát. II. 13.) Herodes halála után visszatértek Egyiptomból, hol körülbelül két évig tartózkodtak (Mát. II. 19-21.) és pedig az atyjához hasonló kegyetlenségü Archelaostól való félelmükben nem Judeában, hanem Galilea Nazareth nevü városába, honnét a názáreti Jézus vagy egyszerüen názáreti elnevezés. Ettől fogva egész Keresztelő János által történt megkereszteléséig semmit sem tudunk róla, mint hogy Jézus 12-ik évében a husvéti ünnepekre felment Jeruzsálembe, s bölcsességével a templomban vitatkozva a tanítók és irástudók közt találják aggódó szülei (Luk. II. 46.). Visszatérve Názáretbe, itt növekedett, teljes levén bölcsességgel és az Isten kegyelmével (Luk. II. 51.), 30-ik évében ünnepélyesen lépett föl. Keresztelő János, ki őt a megigért Messiásnak jelentette ki, s megkeresztelte. A keresztelés által messiási hivatalába fölavatva a Jordántól a pusztába vonult, hol 40 napig bőjtölve tartózkodott a rossz lélek kisértését legyőzve, s angyalok szolgáltak neki (MÁt. IV. 1-11.). A pusztából visszatérve, arra a helyre jön, hol János keresztel, s amint ez őt megpillantja, egybefoglalva az összes jövendölések tartalmát s ezzel a prófétai hivatal beteljesedését, fölkiált: «Ime az Isten báránya, aki elveszi a világ bünét» (Ján. I. 29.). Gaileába vivő utjában, nem messze Názárettől, Kána városkában a menyegzőt tiszteli meg jelenlétével és az első csodát teszi, a vizet borrá változtatja. (Ján. II. 1-11.) Ismét Názáretbe megy, hogy megvigye az örvendetes hirt, hogy most telt be, amit a próféták jósoltak. Ez időtől fogva körül járta egész Galileát tanítván s a zsinagógákban hirdette evangeliomát. Tanítását számtalan csodák, mindannyi jótétemények követték. Magasztás beszédei, bámulatos tettei mindannyi indító okok voltak, hogy mindenek csodálkoztak az igéken, melyek szájából jöttek. De viszont mások irigységgel s gyülölettel viseltettek iránta. A farizeusok és hozzájuk hasonlók nem türhették Jézus nagy tekintélyét, mely mellett az övék elhomályosult s képmutató alakoskodásuk leálcázva lett (Ján. XI. 47.). Főkép pedig sértette őket az, hogy magát a megigért Messiásnak tartotta anélkül, hogy a földi király fényével övezte volna magát, ami beszívott előitéleteikkel homlokegyenest ellenkezett. Ezért mindenkép incselkedtek ellene, de jogosan miről egyházának örökkévalóságát (Mát. XVI.). Tanítványai közül kiválasztott 12 egyszerü bemert; fejüknek Pétert jelölve ki. A husvéti ünnepekre ünnepélyesen vonult be Jeruzsálembe s alapította utolsó vacsoráján az oltári szentséget. Judás ellenségeinek elárulja, elfogják, itélő szék elő állítják s ámbár Pilátus ártatlannak mondja ki, halálra itélik. Két gonosztevő közt keresztre feszítve, pénteki napon meghalt (Luk. XXIII. 32.); ujdonatuj sirba temettetett s harmadnapra, mint megjövendölte, a sirból melynél fizetett római katonák álltak őrt, föltámadt s föltámadásáról többeknek sokszori megjelenése által elegendő tanuságot adva, miután tanítványaival 40 napig társalkodott, mennyi országáról s a szükségesekről oktatva őket, szemük láttára az olajfák hegyéről mennyekbe ment s a felhő elrejtő őt szemeik elől (Mát. XXVII. 62. XXVIII. 6.). Tizednapra elküldé apostolainak a Szentlelket, mint helyettesítőjét, akiben mindenkorra övéivel akart lenni, folytatva üdvözítő művét az általa alapított egyházban, melynek határai sem idő, sem hely által nem korlátoltatnak, a világ mindannyi sarkára van annak alapköve rakva. Élettörténetéről szólnak: Flavius József Antiquit. XVIII. 3., Tacitus Annal. XV. 44., Plinius Ep. X., Svetonius Claudius 25.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
