Juno
Juno (gör. Hera, l. a mellékelt képet), eredetileg holdistenség, s mint ilyennek főkép a házasságra vonatkozó őrködése abból a hatásból magyarázható, melyet a hold régi felfogás szerint a nőknek nemi életére gyakorol.
JUNO SOSPITAL
(A Vatinkánban Lévő szobormű).
)
Ez az alapvonás lép előtérbe J. tulajdonságai között különösen argoszi kultuszában. Innen van, hogy J. a házasság védője (azért jelzői: zügia, teleia, gamélia), a törvényes házasságok oltalmazója; innen, hogy ünnepei állandóan ujholdra esnek, még pedig Argoszban a tavaszi ujholdra, Athénben pedig Gamelion hónapra (jan.-febr.), vagyis a menyegzők havára, amikor t. i. a rege szerint neki is a lakodalma volt Zeusszal. Maga a szülés védőasszonya, Eileithyia is az ő leánya. Különben ő az istenek királynéja, a legfőbb istennek neje és huga. Férje iránt féltékeny istennő, azért örökös perpatvar van köztük, s a nőket engesztelhetetlenül gyülöli és üldözi, akikkel férjének viszonya volt (Io stb.), sőt férjének természetes gyermekeire is kiterjeszti haragját (Herakles). Kiállhatatlanságában annyira megy, hogy férje egyszer megkötözi. A trójai háboruban a trójaiak ellen küzdött Parisnak ismeretes itélete miatt. Argosz, Mikene, Spárta, Korintus, Olympia (itt volt Heraion nevü temploma) és Szamosz voltak tiszteletének főbb helyei. Homeros és a későbbi irók tehénszemünek (boópis) nevezték szép nagy szeméről s a művészek is mindig nagy szemünek, büszke tekintetünek ábrázolták habkarokkal, dus fürtökkel. Leghiresebb volt az Argosz és Mikene között épült Hera-templomban levő szobra, melyet Polykleitos (Kr. e. 420.) készített aranyból és elefántcsontból s amelyek következő volt az alakja: ruhásan trónon ül, fején koszoru s ezen domboru műben a Horák és Kariszok voltak láthatók, jobbjában gránátalma (a termékenység szimboluma), baljában királyi pálca s rajta kakukmadár (a tavasz hirdetője; egyébként szent madara volt a páva is). Hasonló az említett ábrázolathoz a Villa Ludovisi mellszobra, amely tán a Kr. e. IV: sz. közepén készült. Egyéb szobrai még: Hera Farnese (fej) Nápolyban, és a Hera Barberini álló szobor pálcával és áldozó csészével a Vatikánban. Végül megjegyezzük, hogy sokan nem látnak lényében egyebet, mint Zeus hatalmának reá, mint nőre való átvitelét s a természet áldásainak forrását. V. ö. Roscher, Ausführliches Lexikon der Mythologie (Lipcse 1893).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
