Keán
Keán (ejtsd: kán v. kaján, ahogy az erdélyi Kajántó és Kajánútja helynevekben is fenmaradt), 1002. mit a Moldvában tanyázó besenyők fejedelme szövetkezett a lázadó Gyula erdélyi vezérrel, s egészen a Tiszáig portyázott. Ennek legyőzetése és elfogatása után a királynak meghódolt Erdélyt pusztította; Szt. István tehát 1003. egyenesen ellene indult s a hegyek közül kicsalva, ütközetre kényszerítette s leverte K.-t, ki maga is elesett. Az itt ejtett zsákmányt Szt. István a budai és székesfehérvári templomok építésére fordította. Már Katona (Hist. Crit. I. 138.) gondolt reá, hogy K. voltakp Ajtony (Ohtum) lehetett s ezt a körülmények egybevetésével Pauler (I. 512-3.) is lehetőnek tartja. Szerinte a K. nem is tulajdonnév, hanem a khán cím; s a főkép Baranya vmegyében virágzó K.-nemzetség tényleg Kán néven is szerepel. Pót Antalnak az a föltevése, hogy az 1292 jul. 29. már erdélyi vajda gyanánt említett s közönségesen Apornak nevezett László vajda (l. o.) szintén ezen nemzetségnek tagja, igen élénk irodalmi vitát támasztott.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
