Keringő,
Keringő, német nemzeti tánc és zene, mely közönségesen Walzer (valse) néven ismeretes. A mai Walzer-tánc és zene össze nem tévesztendő a régibb keletü, a XVI-XVII. sz.-ban divatozó u. n. Allemanade-dal (l. o.), mely inkább angolszász, mint német eredetü volt s melyet széltében felhasználtak a régi klasszikusok, különösen Bach Suite-jeiben, hol rendesen az első számot képviseli. Ezek nem is mozogtak páratlan, hanem mindig páros: egész v. 4/4-es taktusban. A 3/4-es s három lépésü Ländlert (Langaus) először Bécsben mutatta be Martin Vince, Una cosa rara c. operájában 1787., melyben négy nő lejtette azt oly tetszés mellett, hogy csakhamar elterjedt a magasabb társaságokban, onnan pedig későbben az egész világon. A zenéje is akkor nyerte a 3/4-es taktus-jelleget, melyet azóta folyton meg is tart. A Walzer egyike a legelterjedtebb tánczenéknek. Élénk s minden dallamhajlításra alkalmas ritmusánál fogva ég a legnagyobb zeneköltők is foglalkoznak annak klasszikus s ideális feldolgozásával. Leghiresebb s elterjedtebb e nemben Weber K. M. Fölhivás keringőre (Aufforderung zum Tanze) c. klasszikus szerzeménye, melyet Berlioz is méltónak talált a pompás hangszerelésre és Tausig a mesteri virtuózi zongoraátiratra. A szorosan vett Walzer-zene legnagyobb mesterei voltak Bécsben Strauss János és Lahner G., valamint azok utódai. E téren Magyarországon, sőt a külföldön is szép hirre tett szert Farbach Fülöp, magyar születésü katonakarmester.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
