Légtávlat.
Légtávlat. A festészet a tért és a térben levő testeket síkon utánozza, vagyis a térnek és a testeknek alulról fölfelé és jobbról balra való kiterjedését adja vissza, ellenben a harmadik kiterjedést látszattal, csalódás előidézésével pótolja. A testek harmadik kiterjedésének, a testiségnek, a domboruságnak látszatát ugy idézi elő, hogy az árnyéknak és a világosságnak a valóságos testeken való megoszlását a rajzolat sík felszinén utánozza, más szóval a rajzolatot árnyékolja (l. Árnyék és világosság). Viszont a tér elülről hátra való terjedésének látszatát a vonaltávlattal (l. o.) és a L.-tal idézi elő. A festészet e két eszköze különböző természetü ugyan, mindazonáltal egymással benső kapcsolatban van, egymást kölcsönösen kiegészíti. A festészet a vonaltávlat segítségével utánozza a síkon azt, hogy a testek szemünkhöz milyen helyzetben vannak, s hogy szemünktől való távolságuk mértéke szerint mennyire kisebbednek. Azoban a szemünktől való távolságnak, a tér elülről hátrafelé terjedésének, azaz a síkon a térbeliségnek látszatát elidézni nem egyedüli eszköz a vonaltávlat, arra nem is elégséges. Ugyanis a testek szemünktől való távolságuk szerint nemcsak kisebbednek, hanem minél távolabb vannak, annál nagyobb a levegőréteg köztük és szemünk közt, s minél nagyobb e réteg, a test formája és szinei annál jobban elmosódnak, homályosabbak. Ha valamely erdőborította hegyhez közel állunk, jól látjuk az egyes fákat, azoknak alakját, leveleiknek szineit; ha távolabb megyünk a hegytől, a fák formája határozatlanná válik, a lombok szinei az árnyékos helyeken, ha még tovább megyünk, a megvilágított helyeken is bágyadtaknak, a zöld erdő kékesnek látszik, még távolabbról a hegy szürkés kék foltnak látszik. Tehát nem elégséges, ha a festő a távolabb eső testeket csupán kisebbeknek ábrázolja, hanem megkivántatik, hogy a távolság, azaz a kisebbedés mértéke szerint azoknak határozatlan formáját és elmósodott szineit is utánozza. Szemünk gyakorlottságánál fogva a formára hasonló tárgyakat, ha távolabb vannak, ugy ismeri föl és különbözteti meg egymástól, hogy látszólagos nagyságukat és formájuk és szineik határozatlanságával ösztönszerüen összeméri. A szabályos növlésü hársfa és a magas törzsü rózsafa nagyságra különböznek egymástól, formára és szinre hasonlítanak egymáshoz, azonban a hársfát, noha messziről olyan nagynak látszik mint a rózsafa, mégis azonnal megismerjük, mert szemünk a fa kisebbedését azonnal összeméri a forma és a szinek határozatlanságával és megállapítja, hogy a fa azért látszik olyan kicsinynek, mert távol van. Tehát a L. segítségével kiszámíthatjuk a távolságot, a kisebbedés mértékét, s megállapítjuk a testek valóságos nagyságát és mivoltát. L. Festészet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
