Magyar
Magyar várost (a mai Ulu Majelâr és Kicskine Majelâr) Szasszanidák dinasztiájából való Anusirván persa király a VI. sz. derekán (528 körül) építette. Máig is megvan e két helység: Nagy-M. mintegy 1000 lak., a Kuma folyó balpartján magas fensíkon, hatalmas kunhalmok (kurgánok) által körülvéve, s tovább ÉK-felé mintegy 25 km. távolságban Kis-M., ugyancsak a Kuma balpartján, a népvándorlásra emlékeztető rengeteg sok kurgánnal a határban. A kettő között a mai Poksinoi falu régen Közép-M. nevet viselt. Mindhárom a Terek kormányzóságban, nem messze a Kaspi-tengertől, Asztrakántól. Nagy-M.-t 1839 óra, midőn az oda telepedett örmények régi hazájukról Kara-Baglinak nevezik, az oroszok most Szventa Kreszta (Szent keresztnek) hívják: de régi Madsar neve még most is él a köztudatban és a hivatalos névtárban is szerepel: külvárosát (ahol a régi M. város állott) Régi Magyarnak nevezik. A régi Kis-M.-t (melyet a tatárok Kicskine M.-nak neveznek) az oroszok most Burgon-Magyarnak hívják, mert földesura Skarzinski burgundi szőllőt ültetett határán, amely ott ma is szépen díszlik. Lakosai ennek most oroszok, a nogaji tatárokat kiszorították. 1319. még kolostoruk volt itt a ferencrendieknek. Itt temették el a megölt Tver herceget. Ibn Batjeltah korában még virágzott e város, de 1400 táján már romba dőlt és csak 1728. építették újra. 1808. Klaproth, 1829. hazánkfia, Besze János és legújabban 1895. a Zichy-expedíció tagjai e városoknak már romjaiból is csak nagyon keveset találtak. A föld alól kikerülő kékre festett zománcos téglák emlékeztetnek a régi M. város keleti műízlésben épült emlékeire. A régi város romjain emelkedett, a tatárok által máig is u. n. Ulu-M.-ban Besze 40 örmény, 30 német és 4 kalmuk családot talált, a Zichy-expedíció gazdag örmény és orosz telepet talált ott, akik földmíveléssel és szőllőtermeléssel foglalkoznak. Kis- és Nagy-M.-t kétségkívül a persák építették, de nevét minden valószínűség szerint a magyaroktól vette, aminthogy a magyar név a Kaukázus vidékén többször előfordul s Anusírván is kétségkívül róluk, mint ott lakókról nevezte el e két várost. Néhány mérföldnyire tovább a Volga felé egy sós tavat is M.-sónak hívnak. Ez is azt mutatja, hogy ezeken a Kuma vidéki pusztákon a népvándorlás idejében magyarok laktak. V.ö. Kuun, Relationes (II. 71-72.) és Szádeczky L. levele Nagy-M.-ból az Ellenzék 1895 jun. 4. tárcájában.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
