Magyar tölgy
Magyar tölgy (növ., muzsdalyfa, cigányfa, Szlavoniában kitenyák, oláhul girnyica), eredetileg a Quercus conferta Kit. 1814., de később ezt a tölgyet Olaszországban meg a Balkánon is találták. Nagy és legyező módjára csoportosuló levelei, valamint makkcsészéjének megnyult, vörhenyes pikkelyei tüntetik ki. Különösebben M. ugyanennek a fajnak sallangoslevelü fajtája, vagyis a Qu. Hungarica Hubeny, melyet a Gemeinnützige Blätter zur Belehrung und Unterhaltung, von Chr. Rösler, XX. köt. 2. fele (Buda 1830) hosszasan ismertet. Csinos termetü fa, fája világosabb szinü, mint a mocsártölgyfáé v. a. kocsántalan tölgyé, kevésbbé likacsos, keményebb és nem jól hasad. Mint épületfa a vizben v. földben akármely más fánál tartósabb, a földből kiásva, állítólag 1500 esztendő mulva is egészséges és olyan kemény, mintha megkövesedett volna. Talpgerendának, oszlopnak, karónak, kerékküllőnek és cölöpnek használatos, közönségesen azt mondják két annyi ideig tart mint a cserfa. Cserzőnek kevésbbé alkalmatos. A M. kivált Szlavoniában, a Maros mentén, Déván, Bihar- és Bánságban terem, egyebütt s az Alföld D-i részén (Cséb Bács vmegye, Temesvár) csak ritkaság. V. ö. Erdészeti Lapok 1880, 1884, 1886. évf.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
