Nagylelküség.
Nagylelküség. Aristoteles klasszikus meghatározása szerint az a tulajdonság, melynél fogva valaki nagy érdemü és annak tudja is magát. A modern nyelvekben a magyarban is, inkább a nagyságot szerető léleknek másokkal szemben való magaviselete; a nagylelkü megbocsátja az ellene elkövetett sértéseket, nem mert lenézi a sértőt s azért nem veszi föl a sértést, hanem mert a bocsánat megadása nagyobb lelki erőre vall; a nagylelkü minden kicsinyest távol tart magától, a jótékonyság gyakorlásában, az emberi gyöngeségek megitélésében stb. mindig az erkölcsileg nagyot tartja szeme előtt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
