Necker
Necker Jakab, francia államférfiu, szül. Genfben 1732 szept. 30., megh. Coppet falusi jószágán 1804 ápr. 9. Brandenburgi származásu, atyja Genfben államjogtanár volt; N. maga kereskedőnek képezte ki magát s 1750. Vernet párisi banküzletébe lépett, melynek nemsokára társtulajdonosa lett s amely a hétéves háboruban fényes üzletet csinált. Midőn 1762. az üzletből visszavonult, körülbelül 6 millió frankra menő vagyona volt, amivel aztán Genfben Thelusson társaságában nagy banküzletet alapított. 1768. mint szülővárosának miniszteri címmel felruházott követe a francia udvarba ment és egyúttal a keletindiai társaság szindikátusának lett tagja, melynek érdekében aztán 1769. a merkantilrendszerről művet irt. XVI. Lajos 1776. pénzügyi tanácsossá nevezte ki; 1777 jun. a királyi kincstár igazgatójává tette és az összes pénzügyet reá bizta. Midőn Compte rendu au roi (Páris 1781) címü művében a pénzügy kétségbeejtő helyzetét nyiltan leleplezte és mellesleg az udvar tékozlását ostorozta, sőt ezt a jelentést ki is nyomatta: az udvar haragját vonta magára és 1781 május 19-én hirtelen elbocsáttatott. Ekkor St. Ouenbe vonult vissza, 1784. pedig Svájcba távozott, ahol Genf közelében megvette a coppeti uradalmat. Midőn Calonne pénzügyminiszter 1787. a csakhamar újból beállott pénzügyi válság okait N.-re vezette vissza, ez Párisban termett s az ellene felhozott vádakat egy nevezetes emlékiratban (1787) megcáfolta és Párisból kiutasíttatván, Nouveaux éclaircissements sur le Compte rendu (1788) c. művében a legkiméletlenebbül kárhoztatta Calonne rendszabályait. A Sur l'importance des opinions religieuses (Páris 1788) c. fontos műve, valamint a Cours de morale religieuse (Páris 1800, 3 köt.) c. munka is ebből az időből származik, melyekben a vallást mint az emberi társadalom nélkülözhetetlen alapját tüntette föl. E közben Franciaország helyzete egyre aggasztóbbá vált és elvégre XVI. Lajos király kénytelen volt N.-t újra megtenni pénzügyminiszterré, mert a közvélemény csakis N.-tartotta képesnek az egyensúly helyreállítására. N. erre 1788 aug. 26. a pénzügy fővezetője címen újból állami szolgálatba lépett és népszerüségét ezúttal még azzal fokozta, hogy ő is erélyesen sürgette a rendek összehivását. 1789 jul. 11. elbocsátották. N. ekkor Brüsszelbe és innen Coppet falusi jószágára vonult vissza. Elbocsáttatásának hirére Párisban (jul. 12., 13.) fölkelés törtki, mely alkalommal (jul. 14.) a nép a Bastillet lerombolta; ez események hatása alatt pedig XVI. Lajos az elbocsátott minisztert harmadszor hivta vissza. N. hosszas habozás után Párisba történt visszatérése valóságos diadalmenethez hasonlított; mindazonáltal befolyását csakhamar elvesztette; végül számba sem vették. Midőn a rendek ülése kölcsöntervezetét elvetette s Mirabeau az assignaták kibocsátását keresztülvitte: N. 1790 szept. saját kérelmére elbocsáttatott. Most a nép fenyegetéseitől kisérve, Svájcba vonult, ahonnan figyelemmel kisérte a forradalom további fejlődését és egyebek közt Sur l'administration de M. N., par lui-meme (Páris 1791) és Du őpivpor exécutif dans les grands États (Páris 1772) c. irataiban élénken vitatta az alkotmány hibáit. Réflexions présentées á la nation français (Páris 1792) c. munkájában XVI. Lajos védelmére kelt, mely tette miatt francia birtokaitól megfosztották. A konvent bukása után De la Révolution française (Páris 1796, 4 köt.) c. munkájában találóan irta meg a francia forradalom történetét. Az első konzul nagyravágyását korán felismerte és Bonaparte törekvéseivel szemben a köztársaság sarkalatos tételeit, előnyeit és vívmányait tüntette fel Les dernieres vues de politique et des finances (Páris 1802) c. szellemes és tanulságos művében. Munkáiból utóbb teljes kiadás jelent meg: Oeuvres completes (Páris 1821-22, 17 köt.). V. ö. Mme de Staël (leányának) munkáját: Vie privée de Mr. N. (Páris 1804); Nourisson, Trois révolutionnaires: Turgot, N., Bailly (2. kiad. Páris 1886). - N. neje, szül. Curchod de la Nasse Zsuzsánna, szül. Crassierben (Waadtland) 1739., megh. Coppetben 1794 máj. Háza Páris legnevezetesebb embereinek gyülekezőhelye lett. Irta: Mémoire sur l'établissement des hospices; Des inhumations précipitées (1790); Réflexions sur le divorce (Lausanne 1794, Páris 1881). V. ö. Haussonville, Le Salon de Madame N. (Páris 1882). - Leányuk Staël-Holstein asszony, a hires irónő volt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
