Óda
Óda (gör. a. m. ének), fenséges dal; a lirai költészet ama formája, mely az extázisig feszült érzéseket fejez ki, minő a lelkesedés, a rajongás, a kétségbeesés, az imádat stb. Ily extázisát az érzéseknek akár vallásos, akár világi eszme, jelenség, vagy esemény keltheti s a szerint szoktak megkülönböztetni vallásos és világi ódát. A szen ódának különösen himnusz, illetőleg zsoltár, ének stb. szokott a neve lenni. Az ódát nemcsak az érzés heve, hanem hatása alatt a képzelet merész és nagyszerü lendülete is jellemzi; a fenség s merészség e vonása meglátszik az ódának mind szerkezetében, mely a hagnulat föltétlen egysége mellett is erős szökelléseket bir el (saltus lyricus), mind a nagy képekkel rakott és fordulatos nyelvben, mint a nemes és méltőságos versromában. A világi óda tárgyai a haza, a vitézség, emberi és honfiui erények, nagy tettek, kitünő fériak; de ódává lehet bármely tárgyu lirai költemény, ha az érzés lendülete fenséges röptöt vesz. Igy vannak bölcselő, sőt szerelmi ódák is (Petőfinél). Az óda egyik változata a ditirambus (l. o.), a szerelmi és bormámor extázisának lirája s a rapszódia (l. o.), melyben a majdnem szertelen foku extázis mintegy megtöni látszik a kompozició és a forma egységét. Az óda a legréibb kulturnépek vassási énekeiben már, ami a tartalmat s különösen a fantázia őserejét illeti, teljes nagyszerüségében jelentkezik, igy a védák himnuszaiban, a hébereknél szt. Dávid zsoltáraiban. Formailag is a művészet legmagasabb fokára emelte a görög Pindaros (l. o.), kinek aztán igen sok utánzója volt. A római irodalomban Horatius zengette az óda formájában Róma nagyjait, a szerelmet s az életbölcseség elveit; mintáit a görög költészetből vette, maga pedig mintául szolgált a világirodalomköltőinek, újabb időben is, a klasszikai óda művelőinek. A magyar irodalom legnagyobb ódaköltője a klasszikai nemben kétségkivül Berzsenyi, de előtte Virág és Csokonai, vele egy időben pedig Kölcsey is a fenségig emelkedtek s tudtak hatni a nemzetre. Alapjában ódai lendületü volt Vörösmarty költészete, ki azonban már (mint Kölcsey is) nem az antik ódának, hanem a modern ódának volt nagy művésze. Petőfinél gyakran ódává magasztosul a dal, mint a hazafi-, mint a szerelmi érzésben. Vannak kitünő ódái Aranynak, Tompának is; számos ódát irt (köztük alkalmiakat) Szász Károly. L. még Lirai költészet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
