Olasz zene
Olasz zene. A keresztény egyházi zene és általában a nyugat-európai zene kifejlesztése körül a legfőbb érdem az olaszokat illeti. A zene legkiválóbb hősei, az egyházi stilus megalapítói Palestrinától kezdve a XIX. Sz.-ig mind az olaszok köréből kerültek ki. Sinctor alapítá a hires nápolyi iskolát a XVII. sz.-ban, mely aztán világhirre emelkedve, a nagy Scarlattival kezdte meg gyakorlati működését s oly zeneköltőkkel ajándékozta meg a világot, mint Stradella, Porpora, a nápolyi énekművészet megteremtője, Astorga,Vinci, Leo, Durante, Peroglese, Cimarosa, Gomelli, Zingarelli, Piccine,Paisiello, s a legutóbbi században: Mercadant, Bellini, nem isz szólva az ez iskolából kikerült vilgáhirű énekesek s énekesnők sokaságáról. A lombardi s főleg a firezei iskolát a fél olasz s a fél bardi s főleg a frirenzei fskolát a fél olaszz s a f él németalföldi Bercham alapítá, kinek nyomában oly zeneirók tündököltek, mint p. Corsi, Strozzi, Rinuncini az első operaszövegiró, Peri, Caccini az opera első megteremtői, Gafora kitünő műtörténetiró, Frescobaldi az orgonázók atyja, Viaddana a melodikus stil megalapítója, Carissimi, Pagnan, Viotti, Nardini,Tartini a hegedü-virtuózitás s irodalom megalapítói, s a legújabb időben Sarti, Cherubini, Paganini a hegedükirály, Valotti s még számosan. Ez iskolához méltán csatlakozott a bolognai, melyből Bassani, Colonna, a három Buononcini, Atilli, Händel tanára s később versenytársa, Corelli, Germiani, Bernachi a bolognai énekiskola megalapítója, Martini a «padre di tutti»-nak nevezett nagy zenetudós, Maestri a hires zenediktátor s legutóbb Spontini, Rossini, Verdi kerültek ki. A velencei iskolát szintén a gall-vallon származásu Willaert alapítá, melyből oly kitünőségek származtak, mint Monteverde, de Roze, Porte, Marcello, Zarlini a nagyhirü karnagy, Arteaga, Caldara stb. A legújabbak közül említendő Mascagni és Leoncavallo.
Az O. széles befolyását és kiterjedését nagy mérben előmozdítás az olasz országi uralkodók s udvaraik pártfogása s finom műérzéke, melyet a művészetek minden ága s igy a zene iránt is tanusítottak. Nápolyban Aragoniai Ferndinánk király volt különösen nagy pártfogója a zenének s Gesualdi de Venosa herceg, ki maga is zeneszerzéssel foglalkozott, számos madrigált irván, melyekből többet Händel is felhasznált. E korban indulr meg Olaszországban mindenfelé a népdalaik, a nápolyi canzonetták s a velencei madrigálok gyüjtése és kiadása, amik három-négy, sőt hat-hét szólamu karokra feldolgozva s ellenpontozatos feldíszitésekkel ellátva lényegesen előmozdították az izmosodó operák beltartalmát; az igy kiszélesbített világi műformák, melyek alapját az olasz népdalik képezték, az egyháztitól egészen különböző zenestilust eredményeztek. A Mediciek udvara szintén nagy pártfogója lévén a művészetnek, a zenének is megadta azt a nimbust, mely azt a nép előtt, a zenés szinjátékokban, bellettekben és az új operai műformában a legnépszerübbé tette. Az O. kezdettől fogva az énekre alapítván hatását, legtöbbet tett a dallamosság kifejlesztésére nézve s ez lett az oka, hogy az O.-t manapság is a dallamosság különbözteti meg más zenéktől, kevesebbet törődik a komplikáltabb harmoniák és a polifonikus szövésekkel, de annál több súlyt fektet a könnyen felfogható, behizelgő s átlátszó melódia feltüntetésére, melylyel egyedül kiván hatni s hódítani. Az O. ez abszolút melodikus apalon álló sajátságának lehet tulajdonítani az énekművészet ama magas szinvonalát, mely azt ma is irányadóvá s mindenütt uralkodová teszi. Az u. n. belcanto, a portamento, a födött hangvétel, a regiszterek egyenletes egybeolvasztása, a zérthető deklamációja a szövegnek, a vokalizáció művészete, a trillák, koloraturák, a kadenciák esztetikus dallamhajlítása: mindez az O. vívmánya, melyből ma is minden nemzet énekművészete élősködik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
