Panegirikus
Panegirikus (gör.), a görögöknél ünnepies gyülekezetek (panegyris) alkalmával tartani szokott beszéd, melynek az ünnep alkalmiságán kivül közvetlen gyakorlati célja nem volt, hanem a fölvett eszme jelentőségével és az előadás ékességével törekedett a hallgatóság tetszését megnyerni; dicsőítette az ősök jeles tetteit, s buzdította az utódokat azok utánzására. A ránk maradt e nemü beszédek köz leghiresebbek Isokrates Panegyrikosa és a Panathenaikos és Perikles halotti beszéde (melyben Athén nagyságát dicsőíti). Később egyes élő vagy holt személyek felett tartott dicsbeszéddé váltak a P.-ok Rómában, hol különösen a császárok korában űzték. E nemben legjelesebb P. az, melyet az ifjabb Plinius Trajanus császárhoz intézett. Vannak még P.-ok Lymmachustól, Antoniustól és Ennodiustól. Költői P.-ok is nagy számmal vannak a római irodalomban, a császárok korából, igy Tibullustól Messalára (Kr. e. 31) stb. A modern szónoklatban sokat hasonlítanak a P.-hoz az éloge-ok, emlék-, üdvözlő, búcsuzó és egyéb alkalmi beszédek. P. általában tulhajtott dicsérő beszédet jelent.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
