Rutilius,
Rutilius, 1. Claudius Namatianus, római költő a dekadensek korából, szül. Galliában. Rómában előkelő hivatalokat viselt (magister officiorum, praefectus urbi), miglen a gótok inváziója Kr. e. 416. arra kényszerítette, hogy hazatérjen. Ezt az utat (Rómából Galliába tengeren) énekelte meg egy sajátszerüen vonzó költeményben (Itinerarium vagy De reditu suo). A költemény erősen megcsonkított állapotban jutott reánk. Kiadásai közül meg kell említenünk az Almeloveen-félét (Amsterdam 1687) és a Zumpt meg Müller Luciánét (amaz Berlin 1840, emez Lipcse 1870). Azonkivül Wernsdorf is, Bährens is közölték a Poetae Latini Minores gyüjteményes kiadásában (mindketten az V. kötetben). Magyarra Fábián Gábor fordította (Kisfaludy-társaság Évlapjai VIII., 1874), tanulmányt Gyulai Pál irt róla: Lord Byron és R. (Budapesti Közlöny 1874, 74. szám).
2. R. Publius Lupus, római rétor a Seneca korából, aki egy Schemata lexeos c. munkát irt 2 könyvben, mely Gorgias egy elveszett műve nyomán tárgyalja a szóalakzatokat és különösen azért becses, mert sok olyan görög szónokból idéz példákat, kiknek művei elvesztek. Kiadásai közül legbecsesebb a Halm-féle, a Rhetores Latini Minores c. gyüjteményben (Lipcse 1863), külön kiadták régebben Rhunken (Lejda 1768), újabban Jacob (Lübeck 1837).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
