Sarpi
Sarpi Pál, közönségesen Fra Paolo S. (vagy Paulus Venets és Paulus Servita), hirneves olasz történetiró, szül. Velencében 1552 aug. 14., meghalt u. o. 1623 jan. 15. Korán a szervitarendbe lépett s a padovai kolostor tagjává lett; 26 éves korában mint rendjének provinciálisa Rómába ment s később főprokurátorrá választották. Számos ellensége az inquizició előtt azzal vádolta, hogy titokban az eretnekekkel érintkezik és mind több akadályt gördített útjába, V. Pál pápa pedig pört indított ellene. Hogy a gyanusított férfiunak elégtételt szolgáltasson, a velencei köztársaság őt választá meg teologusának és egyházi jogtanácsosának. Roppant ismeretköre majdnem az összes emberi tudományokat felölelé. Legkiválóbb műve: Istoria del concilio Tridentino (London 1619, Firenze 1858, 4 köt.). Felette becsesek, kivált kortörténelmi tekintetében, levelei. 1892 szept. 20. emlékszobrát leplezték le Velencében. Összes művei Nápolyban jelentek meg (1789-90-ben 24 kötetben. Életrajzát megirta Bianchi-Giovini (2 köt., Zürich 1836), és Campell (Firenze 1875), mindkettő olasz nyelven; németül Münch (Karlsruhe 1838). V. ö. Ranke, A pápák története (II. 278. old.); Pascolato, Fra P. S. (Milano 1893). Újabban megjelentek S. azon levelei, melyeket Contarini Simon velencei követhez Rómába intézett. Kiadta Castellani C. (Velence 1892).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
