Schlosser,
Schlosser, 1. Frigyes Kristóf, német történetiró, szül. Jeverben 1776 nov. 17., megh. Heidelbergában 1861 szept. 23. Teologiát végzett Göttingában (1794-97) s azután egy ideig nevelő, majd konrektor volt a jeveri iskolában. 1812. tanár lett a frankfurti liceumon, 1814. városi könyvtáros. Innen 1819. egyetemi tanárnak hivták meg Heidelbergában, hol haláláig működött és nagy tiszteletnek örvendett. Első munkái teologiai tartalmuaak voltak, igy: Abälard und Dulcin (Gotha 1807); Leben des Theodor nov Beza und des Peter Martyr Vermli, s csak ezután tért át történelmi tanulmányokra. Első műve e téren: Geschichte der bilderstüremenden Kaiser des oströmischen Reichs (Frankfurt 1812), melyet követtek: Weltgeschichte is zusammenhängender Erzählung (u. o. 1817-24, 9 köt., 2. kiad. 1839-1841); Geschichte des XVIII: Jahrhunderts (Heidelberga 1823, 2 köt., 2. kiad. ily cím alatt: Geschichte des XVIII. Jahrhunderts u. des XIX. bis zum Sturz des französischen Kaiserresichs, u. o. 1836-48, 6 köt., 5. kiad. 1864-66, 8 köt.); Universalhistorische Übersicht der Geschichte der Alten Welt u. ihrer Kultur (Frankfurt 1826-1834, 9 rész); Zur Beurteilung Napoleons und seiner neusten Tadler u. Lobredner (u. o. 1832-1835, 3 köt.); Dante (Lipcse 1855); Weltgeschichte für das deutsche Volk (Frankfrut 1844-56, 18 köt. és Register, 4. kiad. átdolgozva és folytatva Jäger és Wolff által, Berllin 1884-88, 19. köt.). Ez a munka, mely egyúttal leghiresebb munkája és nevét Németországban annyira népszerüvé tette, nem tünik ki sem igazi kritikai szellem, sem remek művészi előadás által, s hogy mégis annyira népszerüvé lett, azt az egész átható, higgadt liberális felfogásnak, egyszerü gondolkozásnak és a benne nyilvánuló igazságszeretetnek tulajdoníthatjuk. Ebbeli előnyeivel S. e műve a lehető legnagyobb befolyást gyakorolta, mely azonban az utóbbi évtizedekben a kritikai iskola felülkerekedése és a moralizáló irány elhagyása óta nagyon csökkent.
2. S. József, klekovski lovag, horvát botanikus és entomologus, szül. Heinrichswaldban (Morvaország) 1808 jan. 25-én, megh. Zágrábban 1882 ápr. 7-én. 1836. Paviában orvosdoktorrá avatták. Nemsokára Horvátországba jutott s előbb mint fürdőorvos (Varasd-Töplic), később mint vármegyei főorvos Kőrös és Zágráb vármegyében felváltva működött, 1864. helytartótanácsos és Horvátország protomedikusa lett, s ebben az állásában a politikai viszonyok megváltoztával a báni kormánynál is halálig megmaradt. Midőn a délszláv tudományos akadémia létrejött, rendes tagja, s nemsokára a természettudományi osztályának elnöke lett. Barátjával, Vukotinovics Lajossal nagy buzgalmat fejtett ki Horvátország termékrajzénak kutatásával, ő különösen mint botanikus és entomologus működött, Vukotinovics pedig mint botanikus, geologus és ökonomus. Mindkettőjüknek tekintélyes állása lévén, a kormány anyagi és szellemi támogatása folytán az országot többször beutazták. S. sok növényt gyüjtött és küldött a botanikusoknak és herbariumoknak. Irt entomoligiai munkát is. Életrajzát horvát nyelven Rossi Lajos irta meg.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
