Symmachus
Symmachus Quintus Aurelius, római iró; tekintélyes családból származott és a köztéren Theodosius korában mondhatni fényes pályát futott meg. 384. városi prefektus lett, 391. konzul, e mellett azonban igazi tevékenységét az irodalmi munkásságnak szentelte. Korának ízléséhez képest elég szerencsével művelte a levélprózát; tiz könyv levelet hagyott hátra, melyek közül a tizedikben a császárokkal való levelezését állította össze. Irt aztán dicsbeszédeket és szenátusi szónoklatait is irásba foglalta; amazokból három maradt meg (I. Valentinianus és Gratianus tiszteletére), emezekből hat beszédnek töredékei. Ugy ezek, mint prefektusi jelentései (relationes) kortörténetileg rendkivül becsesek, az utóbbiak közül az, mely a Victoria-oltárnak a szenátus tanácstermében való felállítását sürgette, épenséggel korszakalkotó, mert Róma régi isteneinek érdekében szállott síkra és felidézte Ambrosius és Prudentius egyházatyák örökbecsü vitairatait. Műveinek legjobb teljes kiadása a Seeck-féle (Berlin 1883), életrajzi tanulmányt Morin irt róla (Páris 1847). A teljes irodalmat adja Teuffel, Geschichte der römischen Litteratur (5. kiad. 425. fej.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
