Szardesz,
Szardesz, Lidiának fővárosa a Tmolosz lejtőjén és az iszapjában aranyat görgető Paktolosz partján. A lidiai királység bukása után megmaradt a szatrapák székes fővárosának; a gyakori tűzvészeket, mik az ellenséges (kimmeri, görög, szírus) ostromokkal jártak, nemcsak kiheverte, sőt egyre szebben fejlődött s a római hódoltság idején törvényhozási központ volt. Timur korában (1402) érte csak a végpusztulás. Ezen művelődési folytonosság okozta, hogy régészeti nevezetességei (királyi vár és kincsesház, Kybele-templom és királysírok) meglehetős épen kerültek napfényre. V. ö. Curtius, Beiträge zur Geschichte und Topographie Kleinasiens (berlini akad. értek. 1872) és Spiegelthal, Die sardische Nekropole (u. o. 1858).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
