Szerecsendiófa
Szerecsendiófa (növ., Myristica L., muskatáldió), családjának névadó fája, illetve cserjéje, melynek piros, csipős és fűszereslevü törzsén csavarodott vagy váltakozó állásu egyszerü, épszélü bőrös levelei állanak. Virága kétlaku; himvirága ernyős, hármas tagu; himje 3 v. több, 15-ig. Termős virágából egymagvu, színes, húsos tok lesz; magvának vastag palástja, mely többé-kevésbé foszlottas, szerecsendió-virág néven ismeretes és éppen ugy mint a magbél régi idő óta használt fűszer. Legjobb a valódi Sz. (M. fragrans Houtt., M. moschata Thunb., l. a Fűszernövények mellékletén), 15-20 m. magas, minden részében zamatos fa. Rövides körtealaku, 5 cm. átmérőjü, okrasárga gyümölcshúsa kiszáradva kétfelé feslik és 3 cm. hosszu, 2,3 cm. széles magvát a piros palástostul (maglepel) hullatja le. Az utóbbi aszott állapotban kemény és narancsszinü. Hazájában mint 9 éves fa kezd gyümölcsöt teremni és élte 80-ik évéig is termi. Évenkint 7 hónap alatt v. 2000 diót érlel. Dióit teljes megérés előtt szedik le, lassu parázson aszalják és ezután hasítják szét. A diót és virágát a Banda-szigetek hárma, Lontor, Neira és Aizs tágas ültetvényeikből szolgáltatják. A szintén hátsóázsiai molyhos Sz. (M. tomentosa Thunb.) áruja nagyobb szemü, de sokkal silányabb. Az amerikai fajok közül az otoba-Sz. (M. Otoba H. B.) dióiból az amerikai szerecsendióvaj készül. A braziliai bikuhiba-Sz. (M. Bicuhyba Schott) vaja nem oly kellemes zamatu, íze pedig savaszkásan csípős. Az Amazon mellékén termő okuba-Sz. (M. Ocuba H. B.) 36,5° melegben olvadó viaszt szolgáltat, belőle gyertyát mártanak. Újabb időben a németek újguineai birtokukon a valódihoz hasonló minőségü termést szolgáltató hosszu vagy pápua-Sz. (M. argentea Warburg) fáit tenyésztik. A Sz. történetére, földrajzára és természetére nézve v. ö. Warburg, Die Muskatnuss (Lipcse 1897).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
