Tyche,
Tyche, az ókori mitologiában a véletlen szerencsének istenasszonya, akit azonban a költők különböző helyek iktattak be az istenek családfájába. Hesiodos Okeanos és Tethys leányai között sorolja fel, Pindaros a moirák között emlékezik meg róla. Képzőművészeti ábrázolásaiban különféle jellemző tárgyakkal fordul elő. Apelles óta mutatkoznak az ülő T.-szobrok, melyek sajátságos módon csaknem mind falkoronával birnak. Minden jel arra mutat, hogy ez a felfogás keleti eredetü és hogy T.-t a keletiek a városokat óvó Astartéval azonosították, aki a helléneknél Aphroditévá lett ugyan, a diadochok városalapításai alkalmával azonban megint puszta személyesítéssé változott vissza.
Tyche (Róma, Vatikán).
Ez alkalommal lett abból a diadémszerü fejdíszből, mely különösen Hera és Demeter szobrain jelenik meg, a szimbolikus falkorona. E falkoronás ülő T.-szobroknak legremekebb példája Eutychides antiokiai T.-je (l. az ábrát). Igy lett T. egyes államoknak s városoknak megőrzője, jelképe és belőle alakultak a művészetben azok az újkori falkoronás nőalakok, melyek képeken és pénzeken (p. a kiegyezést megelőzőleg használt régi osztrák papirosforintokon) fordulnak elő. T. neve a rómaiaknál Fortuna (l. o.). V. ö. Allegre, Études sur la déesse grecque T. (Páris 1892).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
