Valenciennes
Valenciennes (ejtsd: valanszien), az ugyanily nevü járás székhelye, egykoron a francia Hainaut fővárosa, vár a Rhondelle és Schelde összefolyásánál, vasutak mellett, (1891) 28,700 lak., cikória-, üveg-, kés- és vasárugyártással, cukor- és sófinomítással, hamuzsír- és szappanfőzéssel, hengerművekkel, gyapjufonással és szövéssel, vászon-, tüll-, batiszt-, muszlinkészítéssel (az egykoron hires csipkekészítés megszünt); liceummal, festő- és szobrász-akadémiával és iparművészeti iskolával; különösen hollandi mesterek remekműveiben gazdag képtárral; természetrajzi muezummal; mű- és régészeti gyüjteménynyel; nyilvános könyvtárral (27,000 kötet és 1088 kézirat), a Musée Bénezech-sel (5000 kötet); szinházzal, arzenállal, különböző jótékonysági intézettel. Épületei közül a kiválóbbak: a Notre-Dame du St. Cordon, a város főtemploma, a XIII. sz. ízlésében épített modern épület, amelynek belsejét Lévequetől eredő szép üvegfestmények díszítik; a St. Géry nevü gót templom szép új toronynyal; a Szt.-Miklós-templom, amelyet a XVII. sz.-ban a jezsuiták építettek; a város-, a szegény- és az árvaház. A V.-i széntelep mintegy 60,000 ha.-nyi területet foglal el és évenkint 14 millió t. szenet szolgáltat. V., latinul Valentiana, 1677. került XIV. Lajos francia király birtokába és a nimwegeni és utrechti békékben Franciaországhoz csatoltatott. Emlékezetes azon védelem is, amelyet a város kifejtett a spanyolok ellen, akik 1567 ápr. 2. végre mégis elfoglalták. 1793. hosszas ostrom után elfoglalta az egyesült osztrák-angol hadsereg, de 1794 aug. 17. már Scherer a franciák részére visszafoglalta. 1815. rövid ideig a proszok tartották megszállva. V. ö. Chuquet, Les guerres de la révolution. Valenciennes (Páris 1894).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
