Valens,
Valens, római császár, I. Valentinianus (l. o.) fivére, szül. Pannoniában, Cibalaeban (Vinkovce) Kr. u. 328., megh. a drinápolyi csatában 378 aug. 9-én. 364. társuralkodó lett Valentinianus mellett, s a keleti tartományokat kapta osztályrészül. 376. felvette a keresztséget, mely után már régebben vágyódott, azután pedig átkelt a Dunán azon szándékkal, hogy a gótokat megtörje. Eleinte a mocsaras, ingoványos vidéken alig tudott az ellenséggel boldogulni, 369-ben azonban a gótok akkora vereséget szenvedtek, hogy békéért könyörögtek. Ekkor V. a keleti határra fordította figyelmét, melynek érdekében 372-378. Szíriában (télen rendszerint Antiokiában) tartózkodott. Időközben elvesztette egyetlen fiát Valentinianust, ami nem kevésbbé keserítette meg életét, mint a politikai és vallási küzdelmek. Súlyosbította a császár helyzetét, hogy apósa, Petronius, kapzsisága által magát és távollétében a császárt is gyülöletessé tette. 378. egy előrelátható, de azért mégis váratlan esemény arra kényszerítette V.-t, hogy Konstantinápolyba siessen. A hunnok összetörték a gót birodalmat és az utóbbinak megmaradt harcosai, közel 200,000, családostul Trákiába és Moesiába való felvételért esedeztek. Eleinte nyugodtak viselketek, de az után a római tisztviselők kapzsisága lázadásra kényszerítette őket. V. ellenük indult, Gratianus (l. o.) gyors menetekben szintén közeledett, hogy a döntő csatában részt vehessen. V. azonban be nem várta, hanem Drinápolynál (Hadrianopolisz) csatába bocsátkozott, melyet elvesztett s melyben a gótok vagy még a csatatéren megölték v. (mások szerint) fejére gyujtottak egy kunyhót, melyben a csata után súlyosan megsebesülve feküdt. V. az utolsó császár, kitől pannoniai érmek maradtak az utókorra.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
