Zürichi-tó,
Zürichi-tó, 40 km. hosszu, 1-4 km. széles és 888 km2 területü, félhold alaku tó St. Gallen Schwyz és Zürich kantonok közt. A Hurdeni-földnyelv és az ezt a rapperswili félszigettel összekötő, 1 km. hosszu vasúti töltés a tavat két egyenlőtlen részre osztja: a felső tóra, amelyet a Jóna és a Wäggi-völgyi Aa táplál meg a tulajdonképeni Z.-ra, amely csaknem egészen Zürich kantonban fekszik. A felső tó vize világos-zöld, a Z.-é pedig, a melynek 143 m.-nyi a legnagyobb mélysége, kékes-zöld. Aránylagos csekély mélységénél fogva a tó néha-néha (igy 1830. és 1880.) egészen befagy, mig a felső tónál ez sokkal gyakoribb. Mindkét tónak partjai kevéssé tagozottak. Szigete csak kettő van: az Ufnai (l. o.) és a Lützelau. Mig a csendes, részben náddal benőtt felső tó a Schwyzi és Thuri Alpok ágai közé van szorítva, a Z. környéke dombos. Jobbról a Pfannenstiel lánca (853 m.), balról az Etzelnek 500-800 m. magas nyulványai fogják körül. Az erdős hegyhátak szelíden ereszkednek le a tó partjára, a lejtőket szőllők, gyümölcsösök, szántóföldek és rétek takarják, a partokon pedig helységek, kastélyok és villák váltják fel egymást. Dél felé szép időben a Glärnisch, Tödi, Scheerhorn stb. havas csúcsai látszanak. A tavon gőzösök is járnak. A Z.-ban (Meilen mellett) 1854. fedezték fel az első cölöpépítményeket. V. ö. Escher, Beschreibung des Züricher Sees (1892).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
