Zsurló
Zsurló vagy zsurlófű (növ., farkfű, cinsikó, cindrót, sikárlófű, fentőfű, mostanában etimologiailag surlófű, l. o., Equisetum L.), a róla nevezett családnak ma egyetlen egy élő génusza, mintegy 25 fajjal, hazánkban 11. A mezei Zs. (E. arvense L., bábaguzsaly, békarokka, guzsaly, l. az ábrát), kétféle szárral, réten alkalmatlankodó gyom. A telelő Zs. (E. hiemale L., kannamosófű, vagy tálmosófű, mosófű) szára adja a fém-, fa-, csont- és tülöktárgyak kifenésére szükséges ónsimítót. Erdeink nedves tisztásain a magas Zs., erdei lófarkfű (E. maximum Lam., E. Telmateja Ehrh.) másfél m.-nyi zöld sűrü hajtásaival nagy területet, kivált vasasvizet lep el, melyet sikáros névvel különböztetnek meg.
Zsurlófű.
Dél-Amerika erdeiben az óriási Zs. (E. giganteum L.) ceruzavékonyságu szárával a fák közt 11 m.-re is felfut. Szibéria és Észak-Európa tudráin pedig az aprócska jeges Zs. (E. Sibiricum L.) messzeterjedő pázsittá terjed szét. A triaszkorban a homoki Zs. (E arenaceum Bronn), bár csak 6 m. magasra emelkedett fel, de 15-20 cm. vastagszáru, bokrosan elágazó növényével oly sűrü sikárossá zárkózott, hogy hatalmas kőszénfész kekké égett. (L. a Triasz-szisztéma mellékletét). V. ö. Duval-Jouvel, Hist. naturelle des Equisetum (Páris 1864) és Milde, Monogr. Equisetorum (Nova acta Acad. Leop. Carolinae., 32. köt. 1865).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
