fű
fű (héb. legtöbbször hasir; gör. hortosz): Palesztinában ősszel az első esőzés után mindenütt kisarjadt a friss, zöld ~, még a házak tetején is (2Kir 19,26; Iz 37,27; Zsolt 129,6), de az esős idő elmúltával hamar kiszáradt. A kaszálás és a széna ismeretlen fogalmak voltak (a háb. hasas inkább szalmát jelent, mint szénát). A száraz ~vel fűtöttek (Mt 6,30). A friss, sarjadó ~ az igazak újjáéledésére utal Sionban (Iz 66,14); a gyorsan elszáradó ~ az elmúlásnak (2Kir 19,26), az emberi élet (Zsolt 90,5 kk.; 103,15; Iz 40,6; 51,12; 1Pét 1,24), az emberi erő (Zsolt 102,5), a gazdagság (vö. Jak 1,10 kk.) mulandóságának, a gonoszok (Zsolt 37,2) és az ellenséges hatalmak megsemmisülésének, lehanyatlásának (Iz 37,27) jelképe.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
